2007. október 22., 00:002007. október 22., 00:00
Mert még abban a felemás versenyhelyzetben is, amelyben egy független jelölt a robusztus szervezeti struktúrával és komoly er?forrásokkal rendelkez? RMDSZ legveszélyesebb kihívója, az erdélyi magyar választó igazi, drámai politikai alternatívák közötti választásra kényszerül. A politikai marketing pedig a róla kialakult közvélekedés ellenére – hogy a választók becsapását szolgálja –, valójában segít e választások mérlegelésében.
Persze, azon az áron, hogy az erdélyi magyar választót sokkal er?teljesebben és kínzóbban bevonja az alternatívák végiggondolásába. Hogy rákényszeríti: elgondolkozzon látszat és valóság, pillanatnyi ígéret és hosszú távú állhatatosság, elszámoltathatóság és hitelesség, imázs és törekvés különbségein. Egyszóval: hogy bevonja a modern politika bonyolult viszonyaiba.
Mert valójában épp a kampánystratégiák különbségéb?l érthet?k meg a politikai különbségek.
Míg a T?kés-stáb nehezen teljesíthet? feladata az, hogy a püspök alakját – mely a küldetéses vétó antipolitikus világából való – minden, RMDSZ-szel szembeni politikai ellenkezés fókuszává tegye, az RMDSZ a profi politikai marketinggel épp eredeti szemléletével ellentétes feladatra vállalkozik.
A mostani kampánynyitókban is meger?sített RMDSZ-felfogás szerint az erdélyi magyaroknak „elegük van a fölösleges és értelmetlen politikai vitákból”, „csendre” – azaz: nemgondolkodásra – vágynak. És az RMDSZ-kampány mintha arra próbálná ?ket rávenni, érdemes visszatérni, illetve továbbra is megmaradni az „igaz voksolók” nem gondolkodó, csak pecsétel? szerepében.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.