A tulajdonjogot dekadens burzsoá szeszélynek kikiáltó kommunisták eszközökben nem válogatva söpörték ki emberek százezreit lakásaikból, rabolták el egyetlen tollvonással az osztályellenség egyesületek, egyházak ingatlanjait és egyéb értékeit.
Az elkobozott ingatlanok és egyéb javak visszaszolgáltatása, a tulajdonjog helyreállítása a közép-kelet-európai posztkommunista államok mindegyikében központi kérdés volt, Romániában azonban tizenkilenc év után sem sikerült ezt megnyugtatóan rendezni. Itt a problémát nagymértékben súlyosbította, hogy az egykori gazdáiktól elvett épületeket, lakásokat az állam az 1990-es években nagy számban kezdte eladogatni új tulajdonosoknak a híres-hírhedt 112-es törvény alapján. Ennek az lett az eredménye, hogy az ingatlanokat visszaigénylő korábbi tulajdonosok sorozatban indították a pereket, a bíróság pedig nem mindig hozott nekik kedvező döntést. Ezt a zavaros állapotot próbálja megszüntetni a jogszabály módosítása, amelyet tegnap fogadtak el a parlamentben, és amely egyéb visszaszolgáltatási korlátozások mellett kimondja, hogy a 112-es törvény alapján eladott ingatlanok nem szolgáltathatók vissza természetben, csupán anyagi kárpótlás fizethető értük.
Nem nehéz észrevenni, hogy ez a döntés pusztán a problémát, mint olyant próbálja rendezni, lényegében azonban semmit nem old meg, mivel nem a tulajdonjog visszaállítása a célja. Hiszen egy épület, egy lakás jóval többet jelent piaci értékénél. Hiába kapja meg a volt tulajdonos – vagy örökösei – az egykor államosított ingatlan árát, ha soha esze ágában sem volt eladni azt. A tulajdonos által követett alapelv rendkívül egyszerű és szilárd: vissza kell kapnia jogos tulajdonát, amit valaha tőle elvettek. És ez az az elv, amelyet még a tulajdonjog iránti tiszteletét úton-útfélen bizonyítani próbáló liberális kormányzat is képtelen alkalmazni, tizenkilenc évvel a kommunista rendszer bukása után.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.