Benne is tudatosult, hogy programja csak egy a politikai kínálatból, a választó pedig olyan, mint a nagyáruház mosószeres polca előtt álló vásárló. Azt a dobozt teszi a kosárba, amelyiket a legjobbnak, a legolcsóbbnak, a legkívánatosabbnak találja. A 18 éves romániai demokrácia elérte azt a fejlettségi szintet, amikor a verseny alapjait, annak létjogosultságát nem vonják már kétségbe. Ma a legtöbb politikai párt természetesnek tartja, hogy a választásnak nincsenek kijelölt győztesei.
Természetesnek tartja ezt az RMDSZ is, amikor a román politikai mezőny egészében helyezi el magát. A szövetség nem ütközött meg azon, hogy Borbély Lászlónak meg kell mérkőznie Dorin Floreával a marosvásárhelyi polgármesteri székért. Nem tekintette úgy, hogy a Floreára leadott szavazatok hivatalból jártak volna neki. Amikor azonban a szövetség politikusai a Magyar Polgári Párttal (MPP) való viszonyukat fogalmazzák meg, azonnal rossz szemüveget tesznek fel. Az MPP által elvont szavazatokra hivatkoznak, amikor azt magyarázzák, hogy nem sikerült megszerezni a Szilágy megyei tanácselnöki tisztséget, hogy kisebbségbe szorult az RMDSZ-frakció a Maros Megyei Tanácsban, hogy kevesebb képviselőt juttatott be a szövetség az aradi önkormányzatba. Úgy tekintik, hogy az MPP olyan valamit vett el tőlük, aminek a jogos tulajdonosai lettek volna. Veszélyes ez az optikai csalódás. Ezen a szemüvegen át ugyanis a választó is csak eszköznek látszik. Olyan eszköznek, akinek feladata biztosítani a politikus hatalmon maradását. Kicsit azt a rendőrt idézi a szemlélet, aki a 90-es évek elején arra panaszkodott, hogy az emberi jogok miatt befellegzett a bűnüldözésnek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok