Az előadások a román közgondolkodás sodrába kerülve ugyanis azt üzenhetik, hogy a népek, népcsoportok telhetetlenek. Sem a kulturális autonómiával, sem a társnemzeti státussal, sem az önálló parlamenttel nem érik be, mindig többet akarnak. Végső céljuk pedig a teljes elszakadás, az önálló államiság megteremtése. E gondolkodási sémában vizsgálva a marosvásárhelyi előadások azt a mondást idézhetik: nyújtsd oda a kisujjad, és menten az egész karodat akarják. Következtetésként pedig azt kínálják, hogy semmilyen engedményt nem kell tenni a kisebbségeknek, csírájukban kell elfojtani az önállósodási törekvéseket.
Ha ezzel a következtetéssel marad a román társadalom, akkor kár volt elhozni Marosvásárhelyre a nyugat-európai szövetségeseket. Jelenlétük nemhogy előremozdítaná az erdélyi magyar belső önrendelkezés ügyét, hanem inkább beoltja a román társadalmat a magyar közösség törekvései ellen.
Így hát a konferencia szervezőire az a feladat hárul, hogy ne engedjék erre kanyarodni a gondolatokat. Olyan gondolkodási csapásirányokat jelöljenek ki, amelyek a félelmek helyett pozitív fogalmakkal társítják a kisebbségi jogköveteléseket. Ilyen gondolat lehet az, hogy a pozitív megelőzés a szecesszió legjobb ellenszere. Hogy Finnország teljesebb autonómiát ajánlott annak idején a svédeknek, mint amilyent kértek, mert belátta: az elégedett kisebbségek nem kívánnak továbblépni az önállósodásban. Csak akkor akarnak elszakadni, ha úgy érzik, vesztesei az együttélésnek. A házasság is csak akkor működik, ha az mindkét félnek többletlehetőségeket kínál.
Kétségkívül szükség van a belgiumi, skóciai példák megismertetésére, de meglehet, inkább olyan konferenciákra lenne igény, amelyeken többségiek mondják el: a kisebbségiek belső önrendelkezése által az ő életük is jobbra fordult.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok