2009. október 30., 12:342009. október 30., 12:34
Aztán jönnek a külföldi multik, esetleg a nyugat-európai állami kézben lévő cégek, és köszönve szépen a lehetőséget, aprópénzért felvásárolnak mindent, és sikeresen üzemeltetik.) Persze jómagam is igyekszem környezettudatosan élni, szelektíven hulladékgyűjtök, és utálom, ha a városok levegőjét sűrű, fekete füstöt okádó gyárkémények teszik belélegezhetetlenné.
Többek között ezért is szeretném, ha tiszta, környezetbarát és hatékony energiaforrásokkal váltanák ki a szilárd tüzelőanyagokat. Mármost a különböző alternatív energiaforrások üzemszerű és gazdaságos használatáig még sok évtizednek kell eltelnie, ezért a mai technológiai lehetőségek mellett a szenet és az olajat az atomenergiával lehet a leghatékonyabban helyettesíteni.
Na, és mit ellenez legjobban a Greenpeace? Az atomerőműveket. Merthogy az atomerőmű csúnya, rossz, és robban. Cserno-bilban is micsoda katasztrófa következett be 23 évvel ezelőtt… Ami amúgy igaz, csak hát ne felejtsük el, hogy egy haldokló bolsevik diktatúráról van szó, amelyben egyrészt az emberélet sem sokat számított, másrészt a biztonsági rendszereken is spóroltak, harmadrészt pedig a robbanás nem üzemszerű működés közben következett be, hanem egy felelőtlenül, a kellő óvintézkedések hiányában elvégzett kísérlet nyomán.
A nyugati típusú atomerőművekben a biztonsági rendszerek miatt egy ilyen baleset be sem következhetne, de hát ez nem számít. Mert az atom az veszélyes, meg sugároz, és egyébként is, a földgáz meg az olaj az mennyire egészséges tüzelőanyag. A gáz- és olajlobbi képviselői az atomellenes Greenpeace-akciók közben hangosan éljeneznek, és azon se csodálkoznék, ha előbb-utóbb Moszkva is kitüntetné őket az orosz földgáziparnak tett szolgálataikért.
De tényleg, az atomerőművek elleni performanszok helyett nem tudnának valami tényleg hasznos dologgal foglalkozni? Mehetnének például Afrikába, a dárfúri háborús övezetbe a menekülteknek segíteni vagy Etiópiába éhező kisgyerekeknek élelmiszert osztani. Ott legalább nem kell amiatt aggódniuk, hogy milyen fűtőanyagot használnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok