A hírtelevíziózás minden létező és lehetetlen esemény túllihegéséről szól.
2014. február 04., 19:572014. február 04., 19:57
Ha történik valami érdemleges, akkor hadarva, a levegőt kapkodva előbb bejelentik, majd elismétlik legalább négyszer, jócskán kifulladva a mondatsor végére. De az igazi cifraság, amikor kapcsolnak egy helyszínen lévő kollégát, aki mondhatni törvényszerűen azzal kezdi, hogy idézi a stúdióban ülők bejelentését olyan komolysággal, mintha a világ legnagyobb tudósainak a szavait ismételnék meg.
És hiába vannak kinn a terepen, hiába jelentették be előzőleg, hogy az életet kapcsolják, hogy vonalban a legvalóbb valóság, gyakorlatilag a hírszerkesztő összefoglalójához képest semmi újdonságot nem közölnek, mert nem is igazán közölhetnek. Ha pedig netalántán olyan különlegesség történik, hogy január végén leesik az aktuális tél első komolyabb hava, akkor aztán láss csodát, világ! Jómagam például legalább három tévéadón láttam exkluzív felvételként meghirdetve ugyanazt a képsort, amin egy nagyobbacska fiú lapátolja a havat, egy hang pedig alámondja, hogy mindez egy háztetőn történik.
Megértem én, hogy szakmai alapon egymást segítik az operatőrök és a riporterek, esetleg meg is egyeznek, hogy az egyik héten az egyik adó, a másikon a másik, majd a harmadik, negyedik készít felvételeket, és beadják mindannyian, na de akkor nem kellene gusztustalan önreklámozásokkal folyton azt szajkózni, hogy épp az illető adó a legeslegesleg, mert a végén a nézettség akkora lesz, amit már mérni sem lehet.
A nagy hócsata közepette egy olyan felvételt is bejátszottak, ami gyanúsan ismerősnek tűnt, mígnem beugrott, hogy ezt a hóban sápítozó idős nőt két évvel ezelőtt láttam először, amikor elpanaszolta, hogy négy napja nem hoztak kenyeret a faluba.
Jó volna, ha nem így volna, ha csak a rosszmájúság kápráztatta volna el a látásomat, de amikor belihegik, hogy azonnal kapcsolják a helyszínt, mert vonalban az élet, és mindezt – természetesen felvételről – egy napon belül háromszor is eljátsszák, akkor felfordul a gyomrom, és újra meg újra eszembe jut, ahogy komoly médiaszakemberek, társadalomtudósok, elemzők és egyéb válogatott seregek egymást túlharsogva hányszor beszélnek a közvélemény manipulálásáról, épp ezzel befolyásolva és terelgetve erre meg arra a nézőket, mint a nyájat, akkor én is a vonalban ügető élet kézberagadását választom: megragadom a távirányítót, és lezárom a lihegő szóözönt.
Csak így egyszerűen, egyenes adásban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!