Semmi újat nem hoz tulajdonképpen a Ponta-kabinetnek a napokban nyilvánosságra hozott, a 2014–2016-os időszakra vonatkozó fiskális stratégiája, hiszen csak felmelegíti a kampányban oly sokat hangoztatott, majd a kormányprogramba is belefoglalt elemeket.
2014. február 16., 19:592014. február 16., 19:59
2014. február 16., 20:232014. február 16., 20:23
Azt, hogy visszavezetnék a progresszív adózást, csökkentenék a munkáltatók által befizetett társadalombiztosítási hozzájárulást no meg az áfát. A vokssokszorozó stratégia címet kellett volna adniuk azonban a dokumentumnak, mivel a gyors és könnyű szavazatszerzésen túl nem igen van mit kezdeniük az abban foglaltakkal.
Vegyük csak sorban. A jelenlegi 16 százalékos egykulcsos adót 8, 12, illetve 16 százalékon határozzák meg a jövedelem függvényében. Tehát a legjobban keresők továbbra is anynyi adót fizetnének, mint most, ám a szegényebb rétegeknél több pénz maradna, elviekben. Gyakorlatilag viszont a jelenleginél is jobban virágozna a feketemunka, így nem csak az adócsökkentés miatt, hanem ezért is tovább apadnának a költségvetési bevételek. A tb- és áfacsökkentés szintén nem tenne jót a büdzsének, s ennek Bukarestben is tudatában vannak. Mint ahogy annak is, hogy a nemzetközi hitelezők soha nem bólintanának rá hasonló intézkedésekre.
Pontáék pedig semmit nem tesznek az ő engedélyük nélkül, a napokban már jelezték is, hogy ha az államfő aláírása híján dugába dől a készenlétihitel-megállapodás, ők a szándéknyilatkozatban foglaltakat továbbra is szentírásként fogják kezelni. Abban pedig a könnyítések helyett új adókat találunk, köztük az üzemanyagok literenkénti hétcentes extra jövedéki adóját, ami a várható dráguláslavinával tovább nehezíti majd áprilistól az életünket.
A büdzsében viszont még így is maradnak lyukak, így nem zárhatjuk ki, hogy a választások lejártával számíthatunk még adóemelésre vagy új illetékekre. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy a stratégia elemeit egyhamar nem ültetik gyakorlatba. Ha mégis próbálkoznának, akkor az így kieső forrásokat szintén a mi zsebünkből pótolnák.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!