2011. szeptember 05., 09:372011. szeptember 05., 09:37
A katasztrofális eredmények közepette az egyetlen pozitívum az, hogy az oktatási tárca legalább következetes volt, és a miniszter korábbi ígéretéhez híven a pótérettségin valóban nem voltak kevésbé elnézőek a diákokkal, mint a rendes vizsgán, így legalább hitelesnek tűnik az ígéret az eddigi, tarthatatlan helyzet megváltoztatására. Hiszen mostanáig nyílt titok volt, hogy gyakran nem a tudásnak, hanem az ötletes puskázási módszerek kitalálásában megnyilvánuló kreativitásnak voltak köszönhetők a korábbi évek tömeges érettségi sikerei. Mostantól azonban minden illetékesnek komolyan neki kell állnia elgondolkodni azon, hogy a biztonsági kamerák vizsgatermekben való elhelyezésén kívül milyen érdemi reformokkal lehetne kilábalni a gödörből.
A reformtól persze – legyen az akár a legideálisabb is – nem szabad csodákat várni. Nemigen tudja ugyanis fokozni azon diákok felfogóképességét, akik szerényebb adottságokkal rendelkeznek. Illúzió, hogy mindenki alkalmas arra, hogy érettségi diplomát szerezzen, majd továbbmenjen egyetemre, hiszen nem fog minden diáknak egyformán az agya. De az sem megengedhető, hogy a mostanihoz hasonló eredmények szülessenek – a kettő közötti optimális állapotot kellene megteremteni, amelyben a lehetőségek függvényében mindenki a képességeinek megfelelően tud elhelyezkedni. Hogy ezt kétszintű érettségivel, a szakoktatásra helyezett nagyobb hangsúllyal, a szakképzés színvonalának emelésével vagy egyéb módszerekkel érik el, annak eldöntése és kidolgozása az oktatási szakemberek dolga – viszont a lehető legsürgősebb feladat. Az egyik legfőbb kérdés mindemellett az, hogy mi lesz az „áldozati” generációval, amely először vérzett el a kemény követelmények miatt, és a következő, nem sokkal jobb kilátásokkal rendelkező évfolyamokkal, hogyan sikerül érdemi jövőképet vázolni számukra. Az ugyanis sem nekik, sem a társadalom számára nem túl biztató, ha már 18 éves korukban a munkanélküli-segély megszerzése jelenti számukra a legnagyobb sikerélményt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok