Ráadásul az igazságügyi tárca élére nem a kormánypártok valamely politikusát választották, hanem egy volt alkotmánybírót, aki mandátuma lejárta után egyetemi rektorként tevékenykedik.
A viszonylagos nyugalom – hiszen a tüntetések, ha kisebb intenzitással is, de folytatódnak, sokan a kormány botrányos magatartása miatt már csak az egész kabinet távozását tartják elfogadható „jóvátételnek” – azonban várhatóan nem lesz hosszú életű.

Egyrészt azért, mert máris a parlamenti szakbizottságok előtt fekszik a részleges közkegyelemről szóló törvénytervezet, amelyet szintén sokan bírálnak, mivel elvileg szintén lehetőséget biztosít arra, hogy a kormánypártokhoz közeli, korrupció miatt elítélt politikusok és üzletemberek hamarabb elhagyhassák a börtönt. Másrészt azért, mert Tudorel Toadernek, az igazságügyi tárca új vezetőjének előbb-utóbb mindenképpen elő kell állnia egy, a Btk. módosítását szolgáló törvénytervezettel, lévén hogy az alkotmánybíróság annak több cikkelyét is alkotmányellenessé nyilvánította.

A további botrányok megelőzésére jóformán az egyetlen esély, ha a tervezeteket a szakmai fórumok legszélesebb körű bevonásával, a civil szférával is egyeztetve, szakszerű javaslataikat átvéve bocsátják a parlament elé. A korrupcióellenes küzdelmet ugyanakkor beárnyékolja, hogy a korrupcióellenes ügyészséget egyes pártok – zömmel a jelenlegi kormánypártok – megpróbálják hitelteleníteni. Összeesküvéselmélet-szerű történetekkel traktálják a közvéleményt arról, hogy a DNA a hírszerzés támogatásával állammá vált az államban, és kénye-kedve szerint kreál ügyeket az útból eltenni kívánt politikusok és üzletemberek ellen. Bár ezen kijelentések hitelét nagymértékben csökkenti, hogy jórészt a büntetőjogi vizsgálatok célpontjává vált politikusoktól, illetve pártjaiktól származnak, az is világos, hogy egyes ügyekben minimum túlbuzgóság tapasztalható a korrupcióellenes ügyészek részéről, de vannak olyan esetek, amikor akár a visszaélés gyanúja is fölmerülhet.

Emellett kissé az is visszás, hogy a DNA éves mérlegének megvonásakor úgy dobálózik a statisztikákkal és a százalékokkal, mintha nem emberekről és a lehető legalaposabb kivizsgálást igénylő ügyekről lenne szó, hanem többvagonnyi burgonyáról. Holott a teljesítménykényszernek egy ilyen intézmény esetében nem arról kell szólnia, hogy évről évre minél több bűnvádi dossziét és jogerős bírósági ítéletet generáljon saját létjogosultságának indoklása céljából, hanem az, hogy az általa összeállított bűnvádi dossziékat a legalaposabb nyomozás előzze meg, hogy azok hitelességéhez a lehető legkisebb kétség se férjen.

Persze a növekvő számadatokhoz az is hozzájárul, hogy Romániában még ma is minden szinten jelen van a korrupció – mint ahogy arra az Európai Bizottság legfrissebb, a kormányt a Btk.-módosítás módja miatt keményen bíráló munkadokumentuma is rámutat. Mindazonáltal jó lenne kidolgozni egy olyan mechanizmust, amely képes megakadályozni és kiszűrni a korrupcióellenes ügyészek szakmaiatlan lépéseit vagy visszaéléseit – e mechanizmusnak azonban természetesen nem politikai, hanem szakmai alapon kell működnie.

Korántsem sikerült tehát még elhárítani az igazságszolgáltatást övező problémákat, amelyek között még mindig ott van az, hogy mennyire sikerül a kormánynak, a kormánypártoknak, illetve az őket támogató erőknek bel- és külföldön visszaszerezniük a felháborító körülmények között elfogadott Btk.-módosítás nyomán alaposan megtépázott hitelüket.