2009. szeptember 11., 12:162009. szeptember 11., 12:16
A gesztus persze azonnal kiverte a biztosítékot azon az oldalon, amely a jelek szerint szinte már megaláztatás-fetisisztává vált, és nem érzi jól magát, ha valamely jelentős magyar közösséget is a határai között tudó utódállam vezetése nem törli a magyarokba a lábát heti rendszerességgel.
Draskovics „Robbantási Szakértő” Tibor rendészeti miniszter sápadozva közölte, hogy egy ilyen gesztus csak rontja a szlovák–magyar kapcsolatokat, ami különösen fejlett realitásérzékre vall annak fényében, hogy jelenleg egyetlen gesztus nem rontaná tovább a kétoldalú kapcsolatot: ha a budapesti kormány bejelentené, hogy kész, elkúrtuk, ez az ezeregyszáz éves projekt nagyon nem jött be itt nekünk, úgyhogy megyünk vissza Etelközbe.
A kiürített országot Szlovákiára hagyjuk, illetve alternatívaként, aki itt akar maradni, áttérhet szlováknak. Balassagyarmat alpolgármestere viszont később jelezte: egyáltalán nem szakadtak el a valóságtól, és tisztában vannak azzal, hogy nem tilthatják ki a nemzetiszocialista szlovák kormányfőt a városból. A Sólyom László kitiltásáról szóló jegyzék indoklásának „megtükrözésével” csak a pozsonyi kormány ostobaságára kívánták felhívni a figyelmet. Ami sikerült is, kivéve azon köröket, amelyekben berögzült, hogy nekünk, magyaroknak semmilyen nézeteltérésben nem szabad határozottan fellépnünk igazunkért.
Pedig az ötlet jó, és akár az itteni magyarfalókkal szemben is alkalmazható. Itt van mindjárt ez a szerencsétlen Ioan Lăcătuşu, akit anno Moldvából ejtőernyőztek be a Székelyföldre, hogy hivatásos szellemi kútmérgezőként tevékenykedjék. Most azzal állt elő, hogy a székely autonómiát úgy kell megelőzni, hogy a székely megyéket felosztják a környező megyék között, így bontva meg a magyar tömböt.
Érdekes lenne megfigyelni az arcát, amint egy olyan önkormányzati végzést vesz át, amely szerint egy héten belül otthonát felosztják a környező lakások tulajdonosai között, mivel tevékenysége kimeríti az uszítás fogalmát, ezzel pedig ellehetetleníti a békés egymás mellett élést a Székelyföldön, jelenléte így nem kívánatos. Persze semmi sem garantálja, hogy ettől észhez térne, de legalább röhögnénk egy jót.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok