2008. december 09., 09:112008. december 09., 09:11
A nyilatkozatok alapján azonban az körvonalazódik, hogy az új hatalom a Demokrata-Liberális Párt (PDL) köré szerveződik. A négy parlamenti párt közül három a PDL-t tekinti a következő kormány biztos pontjának. Meglepetésre a Szociáldemokrata Párt (PSD) is ezek közé tartozik. Míg korábban úgy tűnt, a választási eredmények a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) tolják a királycsináló pozícióba; mind a jobb-, mind a baloldal csak a PNL támogatásával alakíthat kormányt, most az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a liberálisok kimaradnak a hatalomból. Ez pedig az a forgatókönyv, amelyik a formális politikai logika szerint az RMDSZ-nek is a legkevesebbet ígér. E logika szerint ugyanis valamennyi politikai erő legfőbb célja, hogy kormányozzon. Ez a logika itatta át az RMDSZ utóbbi 12 éves tevékenységét is. A szövetség azáltal érezte hasznosnak magát, hogy több száz magyar szakembernek vezető beosztást biztosított az állami adminisztrációban, hogy magyar településekre is juttatott pénzt út-, tornaterem- és csatornahálózat-építésre. De ha azt a kérdést tesszük fel: közelebb vitték-e ezek a magyar közösséget a gyarapodását hosszú távon biztosító megoldáshoz, nem biztos, hogy igenlő a válasz. Az RMDSZ kormányzati részvétele ugyanis annak volt a cáfolhatatlan bizonyítéka, hogy Romániában megoldott a kisebbségi kérdés. A mindenkori vezető kormánypártok voltaképpen a magyar vezetőknek adott tisztségekkel, aszfaltburkolattal, tornatermekkel fizettek azért, hogy a magyarok ne akarjanak többet, ne kérjék az autonómiát. A kormányzás tehát a rövid távú szükségleteknek volt a kielégítési eszköze, de egyben a hosszú távú megoldások temetője is. Kicsit olyan volt, mint a mindennapi finom falatok és a pohár bor, melyek feledtetik a családfővel, hogy a családi ház megépítése lenne a legfontosabb. Ha pedig így van, az sem elképzelhetetlen, hogy a távlatos hazai magyar politika fordulópontjaként jegyezhetjük majd fel az RMDSZ hatalomból való kiszorulását.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok