2009. június 17., 11:502009. június 17., 11:50
Tulajdonképpen nem is a személyen van a hangsúly, hiszen a szavazatszerzés tekintetében valószínűleg nem lesznek nagy eltérések, ha a feladatot Markó Béla, Kelemen Hunor vagy Frunda György vállalja. (Érdekes formula lenne Eckstein-Kovács Péter vagy Tőkés László benevezése, ennek azonban roppant kevés a valószínűsége).
Lényeges szempont viszont, hogy Romániában a rendszerváltás óta idén először rendeznek államfőválasztást úgy, hogy nem esik egybe parlamenti megmérettetéssel. Ezáltal érvényét veszti az RMDSZ eddigi gyakorlatának logikája, miszerint azért kell önálló jelöltet állítani, hogy hozzájáruljon a magyarság mozgósításához, a képviselő- és szenátorjelöltek – hiszen 2008 óta már egyéni jelöltekről beszélünk – sikeréhez. Jelenleg ilyen tét nincs.
Marad viszont az, hogy a favoritjának megelőlegezhető négy-öt, legjobb esetben hatszázalékos szavazataránnyal sáfárkodva az RMDSZ odaáll a második fordulóba bejutott román jelöltekhez, és azt mondja: bizonyos feltételek teljesítése esetén mindez a tietek. A két potenciális befutó közül Traian Băsescu eddigi, a magyaroknak tett beváltatlan ígéreteit (lásd a kisebbségi törvény elfogadása) és Mircea Geoană utóbbi időben tanúsított magyarellenes retorikáját tekintve nagy horderejű igények – például az önálló romániai magyar egyetem létrehozása – kielégítésére roppant kevés az esély, az igazat megvallva ilyesmibe akár bele is bukhat egy román jelölt.
Sokkal nagyobb esély mutatkozik azonban egy olyan paktum megkötésére, amely lehetőséget teremtene az RMDSZ-nek alapvető célja elérésére, mégpedig a hatalomba való visszakerülésre. Erre Băsescu és Geoană egyaránt vevő lehet, hiszen a jelenlegi nagykoalíció nagy valószínűséggel egyikük felülkerekedését sem éli túl, ugyanakkor a PDL–PSD-kormány esetleges feloszlása után minden bizonnyal az a párt marad a Victoria-palotában, amelynek jelöltje öt évre bérletet vált a Cotroceni-palotába. Ez esetben az RMDSZ megkerülhetetlen tényező, és végül is ez lesz az egyetlen célja a magyar államfőjelölt szerepeltetésének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok