VEZÉRCIKK – A német társadalomnak van elég ereje ahhoz, hogy továbbra is úgy éljen, ahogy akar: szabadon, együtt, nyitottan – nyilatkozta Angela Merkel, miután tucatnyian meghaltak és mintegy félszázan megsebesültek abban a kamionos gázolási merényletben, amelyet egy berlini karácsonyi vásárban követtek el.
2016. december 20., 19:002016. december 20., 19:00
2016. december 20., 19:012016. december 20., 19:01
A német kancellár bizton állította, hogy az ügy minden részletét feltárják, és a felelősöket a törvény teljes szigorával megbüntetik. Majd hozzátette: „nem akarunk a gonosztól való félelem bénultságában élni”.
Merkel az újabb felfoghatatlan tragédia után sem enged abból a világhatalmi hiszekegyből, miszerint a Nyugat elvei kikezdhetetlenek, ennélfogva az ezeket képviselő erők nem hibázhatnak, nem hátrálhatnak meg. Azaz szörnyű dolog történt, de nem kell kétségbe esni: az élvezeti demokráciában pukkadásig felhizlalt polgárok fogyasszanak csak tovább, ezután is éljen mindenki úgy, ahogy eddig, mert nekik szabad, hiszen ők a legszabadabbak, és ezt igenis minden eszközzel megvédik és fenntartják.
Eközben egy „párhuzamos” világban az Úr eljövetelét várják: a hívők elcsendesedve, magukba fordulva tartanak önvizsgálatot. Nagyon nehéz kizárni a rohanó világ csábító fantomképeit, zaját, de az emberiség nem véletlenül szabott magának időt cselekedetei átgondolására, a megtisztulásra. Esendőségünket ugyanis soha nem tudtuk véglegesen legyőzni, és nincs az a világi hatalom vagy tudomány, amely gyógyírként felérne a bűnbánatból merítkező lelkierővel. Ez azonban egy hosszadalmas folyamat, amely nem tobzódó szabadságot, hanem visszahúzódást és magányt, nem nyitást, hanem zárást feltételez. És ami a legfontosabb: éppen az a cél, hogy az adventi időszak után ne ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Mert ha őszintén szembenéztünk magunkkal, és belső tisztaszobánk készen áll befogadni a valódi csodát, más, jobb emberekké válunk.
Egy párhuzamos világban azonban dübörög a gazdaság, nő a GDP, és ártatlan embereket mészárolnak le, de kitartás, továbbra is szabadon azt csinálhatunk, amit akarunk, nem fogunk a gonosztól való félelem bénultságában élni, nem hátrálunk meg, soha nem fogjuk beismerni, mekkora vészt szabadítottunk magunkra, és eszünkbe ne jusson elgondolkodni azon, vajon miért bűnhődünk.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!