2009. május 29., 17:032009. május 29., 17:03
A kolozsvári elöljárói ülőalkalmatosságot viszont mintha úgy delejezték volna meg, hogy aki beleül, az azonnal elkezdi betegesen utálni a magyarokat, és elsöprő kényszert érez arra, hogy lépten-nyomon keresztbe tegyen nekik. Másképp nehéz lenne elképzelni, hogy a 12 éves Funar-korszakot követően – amelyről úgy gondoltuk, feldolgozása nem annyira a történészek, mint inkább az elmekórtanban jártas szakemberek feladata lesz majd – ma ismét arról kell cikkeznünk, hogy a kincses város elöljáróján alig pár hónappal megválasztását követően kóros hungarofóbia jelei mutatkoznak.
Most – még? – ugyan nem arról van szó, hogy a közterület-fenntartók seprűjének nyelét is piros-sárga-kékre kívánná festetni, hanem arról, hogy Sorin Apostu polgármester szerint a kolozsvári műemlékeket jelölő tájékoztató táblákra azért nem kerül majd fel a magyar felirat, mert nem világnyelvről van szó. Ami amúgy tényleg így van, de hát akkor ezen az alapon a román nyelvű feliratnak sem sok keresnivalója lenne a táblákon. Hogy a táblák feliratozásával kapcsolatos diskurzus mennyire a kulturált racionalitás és az intelligencia jegyében zajlik, jól jelzi egy másik, szintén kormánypárti román politikus megszólalása is, aki szerint a magyar feliratoknak már csak azért sincs helye, mert a budapesti Gozsdu-udvar épületein sincs román felirat. Mit mondjak, ez bizonyára rettenetesen zavarja is a sok tízezer, Budapesten élő románt vagy Romániából odalátogató román nemzetiségű turistát.
De persze lehet, hogy Apostu csak a magyar állampolgárok legendás nyelvtudáshiányát kívánja orvosolni. Hisz minden felmérés azt mutatja, hogy a magyar polgárok igencsak nehezen szólalnak meg anyanyelvükön kívül más nyelven. Így viszont elég egy hét Kolozsváron, és máris gyerekjáték lesz egy alapfokú Rigó utcai nyelvvizsga.
Amúgy pedig annak is megvan a magyarázata, hogy románul miért kell megjelentetni a feliratokat, annak ellenére, hogy az nem világnyelv. Hiszen valamilyen módon már Apostunak is ideje megtudnia, valójában milyen értékek is vannak abban a városban, ahová kevesebb mint két évtizede települt át Moldvából.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok