2009. augusztus 28., 12:382009. augusztus 28., 12:38
Létrejött ugyanis az a taxitársaság, amely bevallottan a nemzeti értékek mentén utast szállít, magyarul él, érez és indexel. A Jobbtaxi névre hallgató cég autóin jókora, nemzeti színekben pompázó Nagy-Magyarország-matrica látható, benne angyalok által közrefogott címerrel, ami jelzi, hogy a magyar lélekből az elszakított országrészek iránti nosztalgiát és a giccs iránti vonzalmat egyaránt lehetetlen kitörölni.
Kíváncsi lennék azért, hogy mondjuk az öntudatos jobbtaxisok hogyan vezetnek: vajon hajlandóak balra fordulni, ha az útirány ezt követeli meg, vagy kizárólag a Jobbra tarts! irányvonalat hajlandók betartani? Arról nem is beszélve, hogy a hátsó fényszórók bolsevik-vörösét sem ártana valami, a magyar szemnek kedvesebb színösszeállításra cserélni.
El is képzeltem amúgy, hogy a Jobbtaxi mintájára a többi irányvonal is létrehozza a saját ideológiája szerint működő utasszállító céget.
A Baltaxiban egykori párttitkárok vagy tanácselnökök szállítanák az utasokat, egyenruhájuk rosszul szabott, szürke konfekcióöltöny lenne, és még a köszönést is akadozva, papírról olvasnák fel. A Liberótaxiban meg meghatározhatatlan nemű, lehetőleg magyarul alig beszélő bevándorlók lennének a sofőrök, akik bónuszként egy spanglit is sodornak a gyakran visszatérő utasoknak. Az anarchista taxi ötlete sajnos már a kísérleti fázisban befulladna, hiszen ott a taxis nem arra menne, amerre az utas mondja, hanem arra, amerre ő akar.
A konfliktusok megelőzésének érdekében az ötletet ki lehetne terjeszteni további szolgáltatói szegmensekre is, hiszen a politikai alapú vitákat úgy lehet a leghatékonyabban megelőzni, ha az ellentétes nézeteket képviselő polgárok nem is találkoznak. Ezért aztán meg kell nyitni a szigorúan nemzeti érzelmű sarki boltot, ahol jobboldali felvágott és szittya füstölt sajt kapható, nemzetben gondolkodó teljes kiőrlésű kenyérrel. És persze létre kell hozni a nemzeti, illetve baloldali bölcsődéket és óvodákat is, hiszen a világ világnézeti alapon történő felosztását sem lehet elég korán kezdeni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok