2009. december 16., 10:082009. december 16., 10:08
Az, hogy ez a többség a vesztes liberálisoktól és a szociáldemokratáktól a hatalomhoz dörgölőző „függetlenek” soraiba átült honatyáknak köszönhetően jöhet létre, nem annyira fájdalmas, mint az, hogy a kialakulásához az RMDSZ járult hozzá elsőként, amikor vállalta, hogy „néppárti” alapon együtt alkotja majd a jövendő kormány magját azzal a PDL-vel, amely eddig mind a bukaresti, mind a strasbourgi Európai Parlamentben keresztbe tett a magyar kisebbségi kezdeményezéseknek.
Persze lehet azzal érvelni, hogy a kormányrészvétel nem csupán az RMDSZ, hanem a romániai magyar kisebbség elemi érdeke, de egyre kevésbé hitelesen. A minden áron, bárkivel való szövetkezés, és az ennek nyomán kiérdemelt „a román politika örömlánya” cím ugyanis a legkevésbé sem vet jó fényt a szövetségre, rajta keresztül pedig a magyar közösséget is megbélyegzi.
Ha pedig ezzel kívánják kifogni a szelet az RMDSZ ellenzékének számító, Băsescut támogató erők vitorlájából, és próbálnak bevágódni a szintén az államfő mellett kiálló, a jövő évi magyarországi választások megnyerésére toronymagasan esélyes Fidesznél, akkor annál rosszabb. Igaz ugyan, hogy azon kevés magyar többsége, aki elment szavazni, Băsescura voksolt, de egy felelős politikai alakulatnak néha fel kell vállalnia, hogy szembemenjen a többséggel – főleg akkor, ha a többség ellenében általa megfogalmazott opció koherens és egyértelmű, morálisan is igazolható érveken alapul.
A következetesség hosszú távon nemcsak szép, de kifizetődő erény is – mert hogy jóval alkalmasabb a hitelesség és a bizalom helyreállítására, mint a politikai széljárás megváltozása nyomán sokadszor végrehajtott pálfordulat.
Arról nem is beszélve, mennyire hiú ábránd lenne, ha esetleg azt képzelnék, hogy „testvérpárti” alapon bármilyen befolyással lehetnek az RMDSZ-hez hasonlóan néppárti PDL-re. A PDL egyrészt jóval nagyobb, másrészt nem önjáró párt: köztudottan Traian Băsescu irányítja. Az pedig eddig már többször kiderült, mekkora eséllyel veszi fel a harcot az RMDSZ a régi-új államfővel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok