2011. szeptember 16., 10:122011. szeptember 16., 10:12
A romániai magyarság számbeli arányát ismerve bizonyára sokakban fölmerülhet: mi szükség lehet még egy pártra, amikor már megvan az egyébként érdekvédelmi szövetségként bejegyzett, de huszonegy éve pártként működő RMDSZ, illetve néhány éve az MPP is létezik? Hiszen a magyarság országos aránya alig hét százalék, a parlamenti bejutási küszöb pedig ötszázalékos – tehát ha mindhárom párt külön indul el a választásokon, akkor jó esély van arra, hogy egy se jusson be. Mindez valóban így van, ám amellett, hogy a matematikai kényszer miatt – hacsak addig nem módosul úgy a választási törvény, hogy eltörlik a parlamenti küszöböt – a józan ész megköveteli, hogy valamilyen formában összefogás szülessen a magyar pártok között, a versenyhelyzet jótékony hatásai is jelentős súllyal nyomnak a latban.
Az RMDSZ-nek a romániai magyarság egyetlen képviseleteként az elmúlt két évtizedben épp elég ideje volt belekényelmesedni ebbe a státusba. Elvakultság kell persze ahhoz, hogy bárki is kijelentse: az 1990 óta eltelt időszak zömét kormánypártként eltöltve semmit sem sikerült megvalósítania a magyar követelések közül. Az is tény ugyanakkor, hogy a magyarság érdekérvényesítéséért folytatott küzdelemben – mivel rivális híján nem volt, akivel szemben bizonyítania kellett – gyakran a könnyebb ellenállás irányába mozdult el. Ezért fontos, hogy egy olyan, komoly politikai alakulat is porondra lépjen, amely az eddiginél is intenzívebb munkára sarkallja az eddig monopolhelyzetben lévő szövetséget, és napirenden tartja a minél szélesebb körű önrendelkezés témáját. (Arról nem is beszélve, hogy egy másfél milliós közösségtől nem várható el, hogy tagjai mindig, minden kérdésben ugyanazon állásponton legyenek – egy ilyen méretű társadalmon belül ugyanúgy szükség van a pluralizmusra, mint a nagyobbakban.) Az EMNP-nek persze még bizonyítania kell legitimitását, azt, hogy valóban érdemi alternatívát képvisel. Az eddigiek alapján amúgy nem kizárható, hogy a verseny résztvevői nemtelen eszközöket is felhasználnak majd – remélhetőleg azonban a versengésnek végül egy igazi nyertese lesz: a romániai magyarság.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok