JEGYZET – Ünnepélyesen visszavonom azt a rengeteg ekézést, amit a folyton ígérgető illetékesekkel műveltem, magam is unásig ismételgetve, hogy mindebből úgyis csak sohanapján lesz valami.
2015. november 10., 19:182015. november 10., 19:18
Nagyot tévedtem, belátom. Hiszen kell-e annál magasztosabb, felemelőbb gesztus, hogy a szavakat a szántóföldi permetlocsolóhoz hasonlóan szétspriccelő volt miniszterelnöknek lemondása bejelentése után elsődleges fontosságú gondja az volt, hogy az utolsó utáni pillanatban még aláírja a tanerők számára beígért fizetésemelésről szóló intézkedést?!
Engem ugyan ez már nem illet, de épp az önzetlen boldogságérzet jogán majdnem elsírtam magam, és gondolatban leborultam a nem remélt emberi nagyság előtt. Nagy borulásomba aztán belehasított – na nem a korral járó derékfájás, hanem az emlékezés, hogy még konokul hivatali székének karfájába kapaszkodva, egy-két hete ugyanez az ember ugyanerről a fizetésemelésről azt nyilatkozta, hogy ő és az általa vezetett kormány teljes szívvel, lélekkel, odaadással és elkötelezettséggel a tanerők oldalán áll, csak a fránya nemzetközi pénzkányák máris elkezdtek károgni. Magyarán: hitelezőink egyáltalán nem díjazzák ezt a jövő évi, nagyon keménynek és csúnyának ígérkező kampányhadjáratot előkészítő, semmiből pénzt varázsoló adogatást.
Na most akkor hogyan is állunk? Mi az igaz, a több okból is lemondásra érett, de az uborkafa csúcsához nagyon is ragaszkodó közméltóság „jóindulata\", amit épp ő tett zárójelbe a megelőlegezett akadékoskodás felemlítésével, vagy a mártírhős arckifejezésével lemondást bejelentő heroikus gesztusa? Ahogy a helyzet alakulni látszik, egyértelműen egyik sem lesz igaz, illetve az üzleti ügyekben sok mindent eldöntő 51%-ban az első. Ráadásul egy látványosan kilátszó svédcsavarral az oldalában: elég a köztudottan mindig jól seprő új seprűknek megbolygatniuk a számoszlopokat, kiderül, nincs is miből adakozni, hacsak a karvalytőke nem csurrant-cseppent valamicskét.
A felelősségre vonás viszont startból elmarad, mert ha egyáltalán valahol a nagyvilág strandjain vagy kaszinóiban nyomára akadnak a lemondott adakozónak, nevet majd egy jót, és gúnyosan odavágja, hogy ő többet nem tehetett, mint az indulása előtti aláírást. Mi pedig elkönyvelünk egy újabb kudarcot, és ismét várni kezdjük a sokat emlegetett sohanapját.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!