2009. június 10., 12:092009. június 10., 12:09
Mert elméletben a téma szakértője ismeri a tehervonatot, a személyt, a sebeset és a „presz-preszt”. Szóval, amikor muffinnal és borvízzel felszerelkezve útnak indultunk, eszünkbe sem jutott Kusturica vagy az Indul a bakterház. A Szentgyörgy–Brassó-járat maga volt a csoda, az ajtók automatikusan nyíltak-csukódtak, előtte bársonyos hangú tenor figyelmeztetett, hogy nyílnak-csukódnak.
Az egész szerelvény valami hűvösen huszonegyedik századi fémes hangulatot árasztott. Az én emlékeimben zakatoló vonatok csak a jól ismert savanyú, orrfacsaró vonatbudibűzt lehelték. Az apró-cseprő tágra nyílt bociszemekkel élvezte, hogy a sikatakalóban futkorászni is lehet, és hogy közben tehéncsordák, juhnyájak között araszolunk. Ekkor a falu közepén sivítva fékezett az ezüstnyíl szerelvény.
Orrunkat az üveghez nyomva kerestük a sehol levő állomást. A micisapkás mozdonyvezető komótosan lekászálódott, átballagott az út másik oldalára, majd egy hatalmas, illatozó, frissen sült kürtőskalácscsal tért visz-sza.
Azonnal tudtam, esély sincs arra, hogy valaha is embertelenül elsiváruljon ez a világ, amikor valaki megállíthat egy vonatot egy kürtőskalácsért. Néhány faluval tovább májusfázott, felvirágozott bakterház előtt fékeztünk, szemmel láthatóan lakodalom volt, a bakter, talán a fiát házasította éppen, két cigányzenész társaságában állított ki, és ritmusra lengette a piros-zöld tábláját.
A gyermekben idillikus kép bontakozott ki a vasútról, ahol mindenki mindenkinek a barátja, köszön, integet és bólogatva mosolyog. Pedig azt még nem is tudja, hogy például vannak sorompók, amelyet a mozdonyvezető kezel. Megállítja a vonatot, leszáll, előreslattyog, leengedi a sorompót, visszabandukol, a vonattal átzakatol, újra megáll, visszaeregél, felengedi a sorompót, majd vidáman fütytyentve továbbzakatol.
Azt sem tudja, megesett, hogy nem húzta fel a kéziféket, és a vonat irányítója nélkül zötyögött tova, a mozdonyvezető autóstoppal eredt a szökevény nyomába. Szóval mindezt nem tudja még, de azt már biztosan sejti, hogy az élet kenterbe veri a rajzfilmet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok