VEZÉRCIKK – „Együtt voltunk, együtt munkálkodtunk az összefogás listájának érvényesítéséért, és ezután is együtt kell munkálkodnunk” – az idézett mondat 2009 júniusában hangzott el, az európai parlamenti választás estéjén, amikor az erdélyi magyarság jelöltjei kiváló, előzménytelenül nagy eredményt értek el a három EP-képviselői hely megszerzésével.
2016. február 24., 20:092016. február 24., 20:09
A kijelentés gazdája Markó Béla akkori RMDSZ-elnök, aki a lista első helyezettjével, Tőkés László EMNT-elnökkel kötött, gyümölcsözőnek bizonyuló együttműködésre gondolt.
A „jóslat” nem következett be. Vezető politikusaink azóta immár a hetedik szűk esztendőt tapossák, lassan hét éve élősködnek egymáson, miközben módszeresen felélik mindennapi betevőjüket: képviselt közösségük, választóik bizalmát. Marosvásárhelyen véget vetnének az „éhínség” időszakának a nyári helyhatósági választásokon, csakhogy az összefogás felettébb szükséges mivoltát korgó gyomorral hangoztató érdekeltek a lehető legnagyobb szeletet kanyarítanák maguknak a közös pitéből.
Az RMDSZ – miután tálcán kínálták fel neki az MPP-t – felzabálta volna az EMNP-t is, amikor a közös tanácsosi listáért cserébe azt várta el a néppárttól, hogy ne induljon el a parlamenti választásokon. Miután egyértelművé vált, hogy utóbbi alakulat nem ehető, a szövetség felajánlott riválisának egy befutóhelyet névsorán, s mivel az EMNP is enni akar, emelt a téten: beleül a tulipános ládikóba, de két befutóhelyet kér magának, egyet pedig a történelmi egyházak megnevezettjének.
Az előválasztáson győztes – szerdai bejelentése szerint függetlenként induló – Soós Zoltán akkor lesz igazán erős közös polgármesterjelölt, ha a mögötte álló pártok áldozatot is bemutatnak: az RMDSZ-nek fajsúlyos tényezőként kell kezelnie az EMNP-t (ahogy az előválasztás eredménye is ezt tükrözi), míg a néppártnak el kell ismernie, hogy a választási koalícióban rejlő adminisztratív veszélyek (a választási törvény egyik cikkelye szerint a kisebbségi szervezetek csak a saját megnevezésük és logójuk alatt indulhatnak) valósak, ezért az RMDSZ tulipánja alatt szerveződő lista tűnik a leginkább járható útnak.
A marosvásárhelyi helyzet kivételes, akárcsak az esély az érdekképviselet megerősítésére Erdély legtöbb magyar lakost számláló városában. A régóta várt összefogás nélkül elképzelhetetlen az erőn felüli mozgósítás. Ha ez nem történik meg, mindegyik párt nyugodtan helyet biztosíthat saját listáján a kiábrándultak számos jelöltjének – és akkor üres, soha senki által be nem töltött befutóhelyekkel, másoknak felkínált polgármesteri, tanácsosi székekkel, egy arctalan, jellegtelen, tájba olvadt városképpel kampányolhatnának.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!