VEZÉRCIKK – Újabb bizarr helyzet állandósul a marosvásárhelyi önkormányzatban: a megyeszékhelynek továbbra sincsenek alpolgármesterei, és egyelőre úgy tűnik, mindenkinek megfelel a szokatlan állapot.
2016. augusztus 03., 20:172016. augusztus 03., 20:17
Dorin Florea újbóli megválasztásával egyértelművé vált, hogy a helyi tanács legnagyobb frakcióját adó RMDSZ-nek ellenzéki szerepből kell sarokba szorítania a magyar érdekekkel következetesen szembehelyezkedő polgármestert. A szövetség ennek érdekében választotta a „kisebbik rosszat”, amikor a Szocáldemokrata Párttal kötött egyezséget. A megállapodás szerint az RMDSZ tíz, illetve a PSD négy tanácsosa nem nevesít senkit az alpolgármesteri tisztségekre, és a 23 fős testület más frakcióinak jelöltjeit sem támogatják, hogy „senki ne vállaljon közösséget” Floreával. A helyzet pikantériája, hogy a megyeszékhely újrázó „ura” is örül ennek, hiszen többször hangsúlyozta, nincs szüksége helyettesekre.
Miközben az RMDSZ más településeken sikerként, az érdekérvényesítés hasznos eszközeként jellemezte egy-egy (összesen 242) alpolgármesteri tisztség megszerzését, Marosvásárhely esetében az országos és a helyi pártvezetés is úgy fogalmazott: értelmetlen városvezető-helyettest állítani. Ugyanis a tapasztalatok szerint Florea egyrészt minden bizonnyal újra egy manzárdba száműzné a tisztség birtokosait, és csak jelentéktelen munkát osztana ki nekik, másrészt pedig a „rettegett” elöljáró az RMDSZ önkormányzati frakcióját is „bedarálja” a szövetség alpolgármesterén keresztül.
Tény, hogy a vonatkozó törvények nem kötelezik arra a polgármestert, hogy felelősségteljes munkát, koordináló, ellenőrző és döntéshozó felhatalmazást adjon helyetteseinek. Azonban nehezen hihető, hogy egy alpolgármesteri tisztség többet árthat, mint használhat – természetesen abban az esetben, ha az illető személy mindvégig a választói akaratát, és nem a „nagyfőnökét” közvetíti (emlékezetes, hogy a korábbi – „bedarált” – magyar alpolgármester még a frakciófegyelmet is hajlandó volt megtörni Florea kedvéért, most meg tanácsosként, városi RMDSZ-elnökként hangoztatja a szigort).
A vásárhelyi alpolgármesteri tisztség elsüllyesztése azért is furcsa, mert a szövetség nehezebb időkben sem tette ezt: Gheorghe Funar kolozsvári rémuralmának utolsó ciklusában a megerősödött ellenzék nagy sikereként értékelték, hogy ők állíthattak alpolgármestereket. A néhai Boros János visszaemlékezéseiből kiderül, 2000-es kinevezésekor elhatározta, hogy „túléli” az önkormányzatban a magyargyűlölő elöljárót, és ez sikerült is Funar négy évvel későbbi „lefejezésével”.
A 2012-ben elhunyt RMDSZ-es politikus interjúiban hosszasan mesélt arról, miként sikerült az ellenzék pártjára állítani a városházi alkalmazottakat, betekintést nyerve Funar ügyes-bajos dolgaiba; beszámolt arról is, milyen fondorlatos, figyelemelterelő módszerekkel írattak alá a polgármesterrel az ellenzék számára fontos határozatokat, és hogy éjt nappallá téve dolgozott a magyar ügyek rendezése érdekében, amikor Funar szabadságon volt.
Mindezek fényében felmerül a kérdés: az alpolgármesteri tisztség korlátozott jog- és hatásköreivel van a legnagyobb baj Marosvásárhelyen, vagy inkább a rátermettséggel? Mindenhol ott kell lennünk, hogy ne a fejünk fölött döntsenek – szól a szövetség egyik alapelve, Vásárhelyen viszont félnek a darálótól. Pont ott, ahol nagyon ott kellene lenni. Kötelességtudóan, talpraesetten, minden lehetséges eszközt megragadva. Ehhez képest most is Florea örül.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!