2009. szeptember 29., 10:022009. szeptember 29., 10:02
Kilenc hónappal ezelőtt a román demokrata-liberálisok és a szociáldemokraták még arra hivatkozva kötöttek érdekházasságot egymással, hogy csakis egy stabil parlamenti többségen nyugvó kormány képes kivezetni az országot a gazdasági válságból, végrehajtani az elmúlt húsz évben folyamatosan halogatott átfogó reformokat.
Ehhez képest a PDL és PSD frigyéből származó szörnyszülött a lehető legnagyobb jóindulattal sem tekinthető „reformbébinek”: a Boc-kormány minden energiáját a két különböző ideológiájú nagypárt közötti nézeteltérések elsimítása, a vaktában végrehajtott spórolások kötötték le.
Ne tévesszen meg senkit, hogy Németországban négy évig kibírta a romániaihoz hasonló felállású bal-jobb nagykoalíció, a bukarestiekkel ellentétben ugyanis a berlini politikusok előbbre valónak tartják hazájuk polgárainak gyarapodását saját politikai érdekeiknél, amire bizonyíték többek között, hogy az országot is drasztikusan sújtó recesszió ellenére a német gazdaság jelenleg jobb állapotban van, mint azt sokan előre jelezték.
A székelyudvarhelyi politikusok is jobban tennék, ha a román kormány tagjainak civakodásai helyett a most leköszönt német nagykoalíció működését tartanák követendő példának. Más választásuk úgy sincs. A vasárnapi időközi megmérettetés eredménye is azt mutatja, hogy a két nagy párt, az RMDSZ és az MPP mindhiába törekszik egyeduralomra a helyi tanácsban, erre jelenleg egyiknek sincs esélye, tehát mindkét alakulatnak kompromisszumra, együttműködésre kell törekednie a város érdekében.
Az udvarhelyi lakosság határozott nemet mondott a több éve húzódó, a fejlődést, a székely „fővárosiasodást” gáncsoló politikai vitákra azáltal, hogy háromnegyede tüntetőleg távol maradt az urnáktól. Ha ebből a fiaskóból sem tanul a patthelyzet feloldása céljából választásokat kiprovokáló RMDSZ, ha a polgáriak a jövőben csak azért nem hajlandók támogatni projekteket, mert azok politikai riválisuktól származnak, akkor egyikük sem érdemli meg, hogy a várost képviselje. Modell van: Bukarest vagy Berlin.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok