2009. szeptember 03., 11:082009. szeptember 03., 11:08
Szóval Zsófi lelkét kímélendő és saját söradagunkat biztosítandó, zsebre vágtuk az üdülés árát és elindultunk rokont látogatni. Persze a Csajágaröcsögén lakók szóba se jöttek, annál inkább a nagyvárosi és a különféle tavak, üdülőhelyek közelébe megtelepedett székely atyafiak. A falusiakat csak azért nem látogattuk meg, mert itthon, Árkoson is van kisboci, lovarda, kemencében sült kenyér, közel a málnát-medvét rejtő erdő. Minek ugyanezekért kilométerek százait utazni? Így maradt a magyar tenger, a különböző tavak, vidámparkok, állatkertek s az ezek közelében élő rokonok.
A válságturizmus kitűnően bevált, az útvonalat megterveztük, senkinél nem maradtunk két éjszakánál többet. Így távozásunkkor még elég őszinte mosolyokat villantottak vendéglátóink. Sőt bátorkodom, hogy kétévente még újra számba vehetjük őket, főleg hogy a köszönőleveleinkre is válaszoltak. No de az itthon megejtett úti beszámolón szóba került a vendégtéma, és a többség sápadozott, és nem túl vidáman emlékezett a másfajta, a házát napokra megszálló, pénztárcáját kiürítő siserehadra. A vendégek egy része egy a kaptafára megy. Csak azért jött, hogy végre lásson, és jót beszélgessetek. Ez be is jön első este, de másnap hajnalban már tettre készen, bakancsban áll a hálószobátok ajtójában és kérdezi, hogy mi a mai program.
Többször is elmondja, hogy ne csinálj gondot a főzésből, persze erre legalább ötször annyi kaját zsúfolsz a hűtőbe, mint rendesen, ő kinyitja, és megdöbbenve kérdezi: nincs zsírszegény tej? Soha nem vált pénzt, leginkább akkor nem, ha belépőket, vendéglőszámlát kell fizetni. Mosolyogva naponta többször is elmondja, hogy megnevelné a gyerekeidet, ha egy hétig az ő keze alá kerülnének, de amikor egy órára el kell rohannod, megfájdul a feje és lefekszik. Folyton mindenből kioktatja a barátaidat, a szomszédaidat és persze téged, leginkább a te falud, városod, megyéd dolgait tudná a legjobban megoldani. Otthon letette az ékszereit, mert úgy hallotta, hogy nálatok lopnak, és csodálkozik, hogy itt is lehet gabonapelyhet kapni. No de válság van, így hát mindenkit szívesen látok, van kisboci, lovarda, macis-szedres erdő, de három napnál többet nem vagyok itthon.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.