Miközben a kormány gazdaságpolitikája jórészt az ide-oda kapkodásban és a tűzoltásban merül ki, és több szempontból is a Nemzetközi Valutaalap gyámsága alatt működik – lásd a stratégiai infrastrukturális és energetikai cégek kikényszerített, de akadozó privatizációját –, ráadásul fölmerült, hogy akár újabb készenléti hitelmegállapodásra is szükség lehet a nemzetközi hitelezőkkel, most végre egy olyan program is nyilvánosságra került, amely valóban hozzájárulhat a gazdasági fellendüléshez.
2013. május 14., 13:102013. május 14., 13:10
2013. május 14., 14:382013. május 14., 14:38
Az a projekt, amelynek keretében a kis- és középvállalkozások akár 200 ezer eurós, vissza nem térítendő támogatást is kaphatnak, ha vállalják, hogy olyan befektetést eszközölnek, amely révén hét munkahely jön létre, amelyet legalább három évig nem szüntetnek meg, ha távol is áll attól, hogy gyógyír legyen a gazdaság számára, valós segítséget jelenthet a vállalkozni kívánó középosztály számára.
Persze kérdés, hogyan teremti elő a kormány a szükséges összeget, az esetleges újabb adóemelések ugyanis nem oldanának meg semmit, hiszen így elvileg kivennék az emberek egyik zsebéből a pénzt, hogy aztán – viszonylag szigorú feltételek mellett – a másikba csorgassák vissza. Ugyanakkor összehasonlíthatatlanul jobb kezdeményezés, mintha a kormány arra költené a forrásokat, hogy szociális támogatások formájában ossza szét őket. Ez utóbbi esetben ugyanis hosszú távon ablakon kidobott pénzről lenne szó, bár tény, hogy rövid távon az így megvásárolt szavazatok jól jönnek bármely pártnak.
Szó sincs arról, hogy sajnáljuk a munkanélküli-segélyt azoktól, akik a válság miatt önhibájukon kívül munkanélküliek maradtak, de hosszú távon mindenki jobban jár, ha az állam a rendelkezésére álló összegeket inkább a munkahelyteremtés támogatására fordítja, még akkor is, ha egy hithű szocialista erre élből a szokásos, demagóg szöveggel riposztozna, miszerint a kormány „a gazdagokat\" támogatja a rászorulók helyett.
A vállalkozói szellem támogatása – mind a túladóztatással, mind a multik monopóliumával szemben –, és annak kiteljesedéséhez ugyanis jóval fontosabb, mint azok a populista hangadók, akik saját népszerűségüket rendszerint mások pénzének szétosztása révén alapoznák meg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!