VEZÉRCIKK – Bár a romániai parlamenti választáson regisztrált részvételt a legtöbben alacsonynak tartják, a hazai viszonyokat ismerve még ez a választási hajlandóság is meglepetésnek számít.
2016. december 12., 19:492016. december 12., 19:49
Ugyan gondolta-e valaki, hogy ennyien is urnák elé járulnak, amikor a törvényhozás számít a legnépszerűtlenebb politikai intézménynek az országban, a társadalom jelentős része pedig kiábrándult a politikusokból? Ráadásul ez a csalódás az elmúlt években hatványozottan tetten érhető volt, miután a parlamentben sorra születtek a vitatott törvények és döntések a választott tisztségviselők speciális nyugdíjáról, a költségvetési fedezet nélküli bér- és nyugdíjemelésekről vagy az igazságszolgáltatás menetének akadályozásáról – éppen a képviselők és szenátorok elleni bűnvádi eljárás megvétózása révén.
De nemcsak ebben a tekintetben nevezhető az országban végbemenő társadalmi és politikai folyamatokkal ellentétesnek a megmérettetés eredménye. Elemzők még most is keresik a választ arra, minek tulajdonítható annak a PSD-nek a közel ötven százalékos győzelme, amelynek neve sokak szemében egyet jelent a korrupcióval, és amelynek elnöke büntetett előéletű. Persze adja magát a válasz, hogy a másik oldalon a PNL képtelen volt életképes alternatívát felmutatni a baloldallal szemben, túlságosan arra a szakértői kormányra támaszkodott, amely nem vívott ki jelentős népszerűséget magának.
Ez azonban még mindig nem szolgál elégséges magyarázattal olyan körülmények között, hogy Romániában most először nagyobb arányban ment el szavazni a hagyományosan jobboldali szavazónak számító urbánus réteg a baloldalhoz húzó vidéknél. Tény, hogy a szociáldemokraták számára presztízskérdés Liviu Dragnea számára követelni a miniszterelnöki posztot, Klaus Johannis államfő számára azonban liberálisai leszereplése után az maradt az egyetlen – törvény által megtámogatott – aduász, ha elutasítja ezt a forgatókönyvet. És akkor borítékolható a politikai válság.
Mindazonáltal egyértelmű, hogy az RMDSZ részben a románok gyatra szavazókedvének köszönhet várakozásokon felüli eredményét. Ennél is többet nyomott a latban a Fidesz-KDNP, személyesen pedig Orbán Viktor kormányfő támogatása, mozgósítása, amely nélkül az erdélyi magyarok választási részvétele nem haladta volna meg a románokét. Az RMDSZ-nek ezúttal bejött a félelemkeltésen alapuló kampánystratégia, miszerint kieshet a bukaresti törvényhozásból, a félelemre azonban nem építhet hosszú távon. A következő ciklusban pedig semmilyen felmentést nem kaphat az alól, hogy valóban Erdély, a magyarok érdekében kell kiállnia Bukarestben.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!