2009. november 24., 11:002009. november 24., 11:00
Mindeközben az Asszony – mintha a mindennapi güzü nem volna elég – fiókszerkesztőséget rögtönzött a kicsi szobában, apósom szokása szerint szidta a rendszert és a csirkefogókat, anyósom pedig olyan ötpercenként próbálta csitítani, hogy: Hallgass már, nem hallom az inszomár előrejelzéseit… tőled már azt sem lehet meghallgatni, hogy mit mond Beszeszku s Dzsoána. Ez olyan fél tíz körül volt, amikor a Manó, a legkisebb, már vagy ötödször hívta a társaságot egy kis babaházrendezésre. Hasztalan.
A kevésbé érintettség okán engedhettem meg magamnak, hogy a földre hasalva a kicsivel berendezzük a babaházat, s elosztottuk, hogy melyik szobában fognak majd alukálni az ő tündérbabái, élükön Katrival, s melyikben a gondjaimra bízott kisegér, illetve a sok maci közül a legkisebbik, az, amelyik a parányi ágyban elfér, és a jó meleg takaró alatt reggelig nyugodtan aludhat.
Balú velem alszik, ti pedig azért mentek külön szobába, mert te és a maci horkoltok – vágta a szemembe a Manó, a legkisebbik, s midőn az apróságoknak kiosztottuk a pizsamát, és az esti mesét is elmondtuk, megint szóba jött a kakajó. S a velejáró dudika. Most ittál Manó, ne kezdd elölről, meg kell zavarodni, hogy ebben a házban egyetlen sort le nem lehet írni!… Dohogta az asszony, még feszültebbé téve úgy tíz után az elemzések lázában amúgy is adrenalindús hangulatot. S a másik szobában feszt, hogy csirkefogók s hallgass, csirkefogók s hallgass… Na, ugye tetszenek látni, hogyan hat károsan a családi harmóniára a választás?
Tizenegyre a babák, a kisegér s a maci is aludtak már, az asszony végzett forma, csak még egy utolsó kör a neten, mire a gépe lefagyott. Megfelelő cifra sor kíséretében: Hogy az a… Billgétsz ide és oda… a franc essen belé ebbe a gépbe, többet nem dolgozom!… Mire a Manó: Hurrá, akkor dudálhatok!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.