Lehet, hogy korán örülök, de már olyan régen várok erre a kicsi kis mocorgásra, hogy nem tudom titkolni az örömömet.
2013. július 28., 20:312013. július 28., 20:31
És azt sem szeretném, ha az én örömujjongásom más települések hátrányára történne, de azért írok csak Váradról, mert itt tapasztaltam ezt a várva várt lépést – ha máshol is megtörténik, annál jobb, talán hamarosan nem is lesz már nyoma az átkos ellenkezõjének. Vagyis: egy közérdekű munkálatot nem vett át a megrendelõ, mert nem a kellõ minõségben végezték el azt, amit felvállaltak. A város emblematikus épületének, a Sas Palotának az átjárójában kellett volna visszaállítaniuk az eredetihez hasonló mozaikot, de hiába volt a rengeteg kényelmetlenséget jelentõ felhajtás, a három passzázsbejáró elzárása, a munka nem olyanra sikeredett, amilyenre leszerzõdtek.
Nem tudom, hogy pontosan mennyibe fájt volna ez a felújítás a városi költségvetésnek, azaz a tõlünk beszedett adókból, újabban pedig a törvénytelenséget is súroló, inkább sarcnak mondható pluszpénzekbõl összeálló büdzsének, de ez esetben nem is a számok fontosak, hanem a mindeddig hiányzó igényesség. Nagyon sokan nagyon sokszor szóvá tettük azt a pimasz hanyagságot, amit a város fura urai tűrtek, sõt nem egyszer támogattak is, különösen, ha magán- vagy pártkomáik voltak a munkavállalók.
Emlékeztetõül talán elég a Fõutca nedves idõben eleve életveszélyes, nyaktörõ kreativitással tókolt-mókolt kockaköveit, a Holdas templom elõtti zöldövezet lepusztítását, a Városháza környékén folyamatosan foltozgatott aszfaltpöttyöket említenem, mivel lehetetlenség volna összeszámolnom azokat az utcasarki félbe-szerbe hagyott, töredezett járdaszegélyeket, amiket már jó ideje csak úgy emlegetünk a barátainkkal, hogy esélyegyenlõség-járdák, mivel elég egyetlen óvatlan pillanat, és aki addig nem volt mozgássérült, azonnal azzá válik.
De most megtört a jég! Már történt ugyan erre kísérlet a volt hadapródiskola múzeummá varázslásakor a tetõn végzett munkálatokkal kapcsolatban, de az aztán valahogy veszett fejsze nyele lett, és olyasmit is rebesgettek, hogy személyes ellentétek forralták fel ennyire az indulatokat. Nem tudom, csak reménykedni merek, hogy a Sas-passzázs esetében nem ilyesmi történik, hanem végre hozzánk is begyűrűzik a „lassan, de biztosan\" (németes) munkatempó, és makacsul itt is marad a „lassan, de bizonytalanul\" vagy „a jó munkához idõ kell, a rosszhoz még több\" haszontalan pénzpocséklás helyett.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!