VEZÉRCIKK – Újfent felszínre kerültek az oltások témájával kapcsolatos, régóta lappangó hazai gondok: a vakcinák beadatását sürgeti az egészségügyi minisztérium, mivel országszerte egyre kevesebb szülő oltatja be gyerekét a súlyos következményekkel járó fertőzések ellen.
2016. április 04., 19:372016. április 04., 19:37
Például az egy év alatti kicsiknek csupán 60 százaléka kapta meg tavaly a gyermekbénulás, agyhártyagyulladás, diftéria, tetanusz, hepatitis B és szamárköhögés megelőzésére szolgáló, úgynevezett hexavalens oltást. Pedig a szülőknek nem is kellene a betegségek történetét és a védőoltások hatékonyságáról szóló statisztikákat tanulmányozniuk, elég, ha csak nagyanyáik, dédanyáik korára gondolnak, hiszen köztudott, hogy abban az időben mennyi kisgyerek életét követelték a fertőző betegségek.
Meglehetősen régen ráébredtek már az emberek arra, hogy a „kutyaharapást szőrével” alapon történő megelőzés bizony hasznos lehet. Egyes feljegyzések szerint a fekete himlő elleni immunizálással már időszámításunk körül kísérleteztek Távol-Keleten, 1718-ban pedig Mary Wortley Montagu angol arisztokrata írónő az Oszmán Birodalomban járva arról tudósított, hogy a törökök himlős betegek váladékával érintkeztek, hogy immunissá váljanak a fertőzésre.
Amiként hosszú időre tekint vissza a vakcinák története, úgy persze elutasításuk sem új keletű. Minden bizonnyal már az oltások történetének kezdetekor is sokan kételkedtek a módszer hatékonyságában, vagy féltek a veszélyeitől, azonban az elutasítás paradox (vagy épp magától értetődő) módon épp az információáramlás fénysebességűvé válásának korában kezdett agresszíven teret hódítani.
Akárcsak maguk a fertőző betegségek, úgy terjednek a kétes hitelességű információkat tartalmazó szövegek a világhálón. „Internetbetegségnek” is nevezik a jelenséget, amikor szülők hívják fel szülőtársaik figyelmét, nehogy beadassák gyermekeiknek a vakcinákat, hiszen megannyi veszéllyel járhat, aztán ez alapján döntenek. Holott a vakcináktól való félelem szakértők szerint nagyrészt alaptalan, mivel az oltóanyagok csak nagyon kis mennyiségben tartalmaznak legyöngített kórokozókat.
Egy csecsemő immunrendszere egy átlagos hétköznapon is jóval több fertőzésnek van kitéve, mint amennyit egy védőoltással befecskendeznek neki. Az Egészségügyi Világszervezet már évekkel ezelőtt megkongatta a vészharangot, hogy az oltási programok megszakadása vagy abbamaradása miatt újra megjelenhetnek már eltűntnek hitt járványok, mint például a gyermekbénulás. Egyes, oltással megelőzhető betegségek előfordulási aránya így is vészesen gyarapodott az utóbbi időben: 2012-ben például az európai átlagnál hétszer többen betegedtek meg kanyaróban Romániában.
Úgy tűnik tehát, eljött az ideje egy újabb, kombinált, nehezen létrehozható és beszerezhető védőoltás kifejlesztésének. Olyannak, ami az internetbetegséggel, áltudománnyal, tévhitekkel, előítéletekkel szemben tenne immunissá.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!