Egy politikai alakulat életében mindig kényes időszaknak számít, ha illusztris tagjai esetében felmerül a törvénytelenség gyanúja.
2013. május 15., 10:462013. május 15., 10:46
Pártja válogatja, miként reagálja le a hasonló ügyeket: koncepciós eljárást, ügyészségi túlkapást kiált, tűzbe téve a kezét a meggyanúsítottért, vagy – minden eshetőséggel számolva – higgadtan kezeli a történteket, az igazságszolgáltatástól várva a helyzet tisztázását.
Másfél évtizeddel ezelőtt az akkor Adrian Năstase irányította szociáldemokraták tüntetőleg vonultak a főügyészség elé, szolidaritásukról biztosítva a tucatnyi gazdasági bűncselekménnyel vádolt Gabriel Bivolaru képviselőt. A politikust végül jogerősen szabadságvesztésre ítélték, a felsült PSD meg is feledkezett róla, ezzel ellentétben a szintén börtönviselt Năstasét egy politikai megrendelésre született ítélet áldozatának, mártírnak tekinti.
Anélkül, hogy párhuzamot vonnánk a PSD-s politikusok és az RMDSZ ugyancsak korrupcióval gyanúsított, befolyásos embereinek ügye között: biztosan jó stratégi az, amely etnikai síkra próbálja terelni a Borboly és társai elleni eljárás indítékát? Valóban a szövetség közelgő kongresszusa, a romániai magyar közösség igényeinek megfogalmazása – közöttük az alkotmány első cikkelye módosításának kezdeményezése – sarkallta az ügyészséget a tanácselnökkel szembeni fellépésre, ahogy azt az RMDSZ sugallja? Számtalan példát láttunk már arra, hogy az ügyészség alaptalanul vádolt meg közszereplőt, aki a bíróságon bebizonyította ártatlanságát. Közöttük voltak magyarok is.
Nem tudhatjuk, megalapozott-e a Borbolyék ellen felmerült gyanú, a jogerős, végleges ítéletig valamenynyiüket megilleti az ártatlanság vélelme. A csíkszeredai politikusok, tisztviselők vétkességének esetleges megerősítéséhez képest azonban sokkal riasztóbb perspektívával kecsegtetne, ha bebizonyosodik: a nyomozó hatóság minden alap nélkül, ellenérdekelt felek feljelentése alapján hurcol meg ártatlan embereket, ahogy azt Borbolyék állítják. Egy társadalom számára ugyanis sokkal nagyobb katasztrófát jelent, ha az igazságszolgáltatása részrehajló, és a jogtól távol álló érvek alapján működik, ítélkezik, mint ha egyik-másik politikusáról bizonyosodik be, hogy korrupt. Az ideális persze az, ha választani se kellene.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!