Ünnep, gyász

„Március 15-e a világ magyarságának ünnepe éppen úgy, ahogy Románia nemzeti ünnepe megható pillanata minden románnak, függetlenül attól, hogy a világ mely részén él. Ezen az ünnepen szervezett események felidézik a magyar szabadságharcot, amely az Európán végigsöprő 1848-1849-es forradalmi hullám része volt, de ez az ünnep ugyanakkor szimbóluma a magyarok, románok és más európai nemzetek nemzeti modernizációra és emancipációra való igényének.”

A fenti idézetek Traian Băsescunak még államelnökként, a világ magyarságának két különböző évben küldött március 15-i üzenetéből származnak. A legfeltűnőbb mindegyikben az, hogy homlokegyenest ellentmond annak, ahogyan a volt államfő ma, ellenzéki politikusként viszonyul a kérdéshez.

Amikor március 15-öt „a magyar grófok által tízezerszámra legyilkolt erdélyi románok gyásznapjának” nevezi, és amelynek megünneplésére Budapestre küldi a romániai magyarokat. Olyan újságíróként, akinek éppen március 15-én adódott alkalma interjút készíteni a Cotroceni-palotában Băsescuval (még 2005-ben), nem gondolom, hogy a volt elnököt erősebb magyarellenesség fűti a román politikustársaihoz képest.

A többiekhez hasonlóan ugyanakkor képes a magyarokhoz való közeledésre, ha politikai érdekei úgy kívánják, de a legdurvább sértésre is, amennyiben ettől remél szavazatokat. Viszont a március 15-ével kapcsolatos visszataszító hisztériakeltés okainak vizsgálatát nem érdemes a volt elnökre kihegyezni, mivel ő csupán egyike a magyarellenes kórus hangadóinak.

Azoknak a román politikusoknak, akik miközben előszeretettel vádolják múlt századokba révedéssel a magyarokat, nem veszik észre, hogy ugyanolyan sztereotípiákból, történelmi sérelmekből táplálkoznak, mint a magyarok. Ők Ördögkúttal, Ippel bezzegelnek, mi Szárazajtával és Köröstárkánnyal replikázunk, miközben egymás fejéhez vagdossuk december 1-jét, Trianont, a monarchiát, de még a honfoglaláskor ellopott lovakat is.

Pedig azoknak van igazuk, akik szerint nem abból kellene folyton kiindulni, ami elválaszt, hanem ami megteremtheti az alapot a megbékélésre, az együttműködésre. Hiú ábránd a többség részéről a december 1-je magyarokkal való megünnepeltetése, ha eközben még a március 15-éhez fűződő jogunkat sem tisztelik. Egyáltalán mikor hagyjuk végre nyugodtan ünnepelni a másikat? Gyászolni láttuk egymást eleget a történelem folyamán.