Amitől az elmúlt hónapok politikai egymásnak feszülése és az utcai összecsapások nyomán tartani lehetett, bekövetkezett: Ukrajnában de facto polgárháború zajlik.
2014. február 20., 20:202014. február 20., 20:20
Kijev utcáin a rohamrendőrök és a kormányellenes tüntetők már éles lőszerrel lövik egymást, és mind a kormányoldal, mind az ellenzék vezetői beismerik: egyre inkább kicsúszik a kezükből az utcán zajló események fölötti irányítás.
A konfliktus megoldása egyre reménytelenebbnek tűnik, mivel sem a kormányoldal, sem az ellenzék nem hajlik a kompromisszumra. Ráadásul kérdéses, milyen alternatíva mutatkozik a jelenlegi, a kelet-ukrajnai, orosz ajkú, Moszkvához húzó polgárok által támogatott kormánnyal szemben, hiszen az ellenzék erői kormányon szintén nem sokat mutattak, ezért is szenvedtek vereséget a legutóbbi választásokon.
Az már közismert tény, hogy gyakorlatilag két Ukrajnáról beszélhetünk: a Moszkva-barát keleti részről, és a részben a nyugati kultúrában szocializálódott, ma is a nyugati, EU-integrációt támogató nyugatiról. A gond csak az, hogy a nyugati ukránok oroszellenessége és ukrán hazafisága gyakran az ország területén szép számban élő kisebbségekkel – így a magyarokkal – szembeni intoleranciában nyilvánul meg. Az ellenzéki szövetséghez tartozó Szabadság (Szvoboda) párt például fasisztoid, idegengyűlölő ideológiát vall, Kárpátalján egy időben rendszeresek voltak a magyarellenes provokációik. Nem sokkal toleránsabbak azonban a mérsékeltebb pártok sem.
A két Ukrajna most egymásnak feszül, a kormány és a pártok már alig bírják kordában tartani egyre elkeseredettebb, változást, jobb életet akaró híveiket. A konfliktus megoldása elsősorban az ukrajnai polgárok kezében van, de ahhoz mindenképpen hathatós segítséget kell nyújtania az Európai Uniónak, amely gazdasági és politikai befolyása alá szeretné vonni az országot, és Oroszországnak, amely azt szeretné, ha Ukrajnában az ő hegemóniája érvényesülne.
Ha pedig másképp nem rendezhető a helyzet, bármennyire is ódzkodnak egyes hatalmak vagy környező országok a határok módosításától, azt sem árt fontolóra venni, hogy Ukrajna kettéváljon, és mindkét fél a saját útját járva keresse a boldogulást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!