VEZÉRCIKK – Egy világ áll döbbenten a szilveszteri németországi események előtt, miután – jókora késéssel – kiderült: több német nagyvárosban is csoportokba verődött férfiak molesztálták az utcán ünneplő nőket, szexuálisan zaklatva és kirabolva őket.
2016. január 07., 19:542016. január 07., 19:54
Rendőrségi közlés szerint az elkövetők zöme vélhetően arab. A hatóságok egyelőre nemigen tudnak mit kezdeni a helyzettel, a felelősök megbüntetését ígérik, de kézzel-lábbal kapálóznak annak elismerése ellen, annak hogy jelentős részük közel-keleti és észak-afrikai, köze lenne a migránsválsághoz.
A kölni polgármester asszony egyenesen tragikomikussá vált, amikor külön tanácsot adott a német lányoknak és asszonyoknak arra nézvést, hogy a bevándorlónak kinéző férfiak közelében hogyan viselkedjenek, „kartávolságot” tartva tőlük. Mindez ugyanis nem más, mint az áldozat hibáztatása az agresszor helyett azért, mert áldozattá vált.
Természetesen nem lehet egy bizonyos csoporthoz tartozó egyének tettei miatt az egész csoportot automatikusan megbélyegezni. Ugyanakkor amennyiben valóban bebizonyosodik, hogy az elkövetők – amint az a szemtanúk, a sajtó és nem utolsósorban a rendőrség beszámolóiból kiderül – zömükben valóban migránsok voltak, az már jelenségértékű. Mint ahogy az is, hogy eddig nem érkezett híradás hasonló atrocitásokról, azt követően azonban, hogy a hivatalos adatok szerint egy év alatt 1,1 millió migráns érkezett Németországba, akik jórészt szabadon járhatnak-kelhetnek, igen.
Ennek fényében igenis szükség van óvintézkedésekre, a további bevándorlók szigorú megszűrésére, a már beengedett bevándorlók számának csökkentésére, csak azoknak menedékjogot biztosítva, akik minden kétséget kizáróan bizonyítani tudják, hogy háborús övezetből menekültek.
És ami a legfontosabb: azokat, akiket beengednek az országba, legalább egy ideig nem lehet rázúdítani az őshonos társadalomra. Most ugyanis úgy tűnik, ismét bebizonyosodott: a teljesen eltérő kulturális hátterű jövevények csak annyit hajlandóak tudomásul venni, hogy a demokratikus európai jogállamokba megérkezve jogaik vannak.
Az itt élő polgárokra háruló kötelességekről azonban – például a civilizált, kulturált egymás mellett élés, mások testi és vagyoni épségének tiszteletben tartása, a nők és a férfiak közötti egyenjogúság – nem akarnak tudni. Márpedig azokat, akik ezeket nem hajlandóak tudomásul venni, el kell szigetelni, és ki kell toloncolni őket.
Ha azonban a politikum nem tud kilépni az életidegen ideologikus gondolkodás csapdájából, és elfogadja azt az eszement logikát, miszerint az őshonos áldozat a hibás, mert a jövevény agresszor jelenlétében is hagyományos életmódját próbálja folytatni, annak ellenére, hogy az az agresszor számára szokatlan és ismeretlen, akkor ne csodálkozzon, ha egyre népszerűbbek lesznek azok az erők, amelyek egyre radikálisabb megoldásokat kínálnak egy olyan helyzetben, amikor a politikusok teljesen hibásan értelmezett toleranciafelfogása, emberjogista fundamentalizmusa és politikaikorrektség-őrülete miatt immár a polgárok testi épsége is veszélybe kerül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!