2009. december 07., 10:582009. december 07., 10:58
Bár a számos választási visszaélésről szóló híradás miatt nem árt árnyaltan fogalmazni a választók preferenciáit illetően, úgy tűnik, hogy – ha beigazolódnak az előrejelzések – a többség változást szeretne. Elegük van az állandó botrányokból, abból, hogy a „játékos elnök” saját magánjátszóterének tekinti az országot, folyamatosan rombolja a parlament, az igazságszolgáltatás és – ha nem pártja, a PDL irányítja – a kormány tekintélyét.
A jelek szerint hatott Crin Antonescu felhívása is: a Cotroceni-palotáért vívott harcból kiesett, de ennek ellenére húsz százalékával mégis királycsinálóvá avanzsált liberális pártvezérre hallgattak hívei, amikor Băsescu megbuktatására, és ezzel Geoană támogatására buzdította őket, ami azt jelzi, egyike a leghitelesebb politikusoknak.
Az eredmények ugyanakkor azt mutatják, hogy két, nagyjából egyenlő nagyságú oldal áll egymással szemben, amelyek közül most a Geoană mögé felsorakozott, Klaus Johannis személye által egybe kovácsolt PSD–PNL–RMDSZ „olajfa” szövetség tűnik erősebbnek. A szoros különbség azonban azt jelzi, hogy mindkét irányzat erős támogatással, így legitimitással is bír – már csak azért is, mert a választók a vártnál nagyobb arányban mentek el szavazni.
A jelentős magyar lakossággal rendelkező megyék adatai azt mutatják, a magyar szavazók többsége nem kívánt a legalább négy irányba húzó magyar szervezetek politikájához asszisztálni – ha már nem voltak képesek egységes álláspontra helyezkedni, akkor inkább egyikre sem hallgattak, nem szavaztak sem az RMDSZ által preferált Geoanára, sem az MPP által támogatott Băsescura, a civilek által kezdeményezett infantilis pótcselekvésre, az „autonómiaszavazásra” is nemet mondtak, és otthon maradtak.
Egyelőre csak reménykedhetünk, hogy ha valóban Geoană lesz az elnök, tényleg új kezdet következik, és nem igazolódnak be azon borongós jóslatok, amelyek szerint egy kisebbségi kormányfő, Klaus Johannis csupán kirakatember lehet Romániában. Most úgy tűnik, az „olajfa” bizalmat kapott – mindannyiunk érdeke, hogy élni tudjon vele.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok