2011. április 13., 09:342011. április 13., 09:34
Persze mindenre van magyarázat, mert a magyarázatgyártásban igencsak profik vagyunk, meg egyébként is sokkal könnyebb megmagyarázni mit, miért nem lehetett megvalósítani, mint tenni is annak érdekében valamit. S ez csak az infrastrukturális fejlesztésekre vonatkozik ugyebár, amire a kisembernek pénze egyébként sem lenne és csak sóvároghat: hej, de jó lenne, ha… Azonban nemcsak a pénzosztókkal, és a pénzt nem kérőkkel, illetve a pénzt megfelelő módon elkölteni képtelenekkel van baj, hanem velünk is. Kapásból meg lehetne kérdezni, például bármelyik településen néhány embert, hogy a szomszéd falunak milyen nevezetességei vannak, illetve mikor, milyen rendezvényeket szerveznek, mert tízből öt nem tudna semmit mondani, kettő megemlítené a templomot, és három tudná hozzávetőleg, mikor rendezik a falunapokat.
Tehát, ha infrastrukturális szempontból minden tökéletes lenne, és el is jönne néhány turista, nem tudnánk mit kezdeni velük, csak követve az eddigi sémát, forgolódnánk a Gyilkos-tó–Békás-szoros–Szent Anna-tó–Tusnád–Borszék–Szováta körben anélkül, hogy alapjában és lényegében bármit is megmutatnánk ezekből az értékekből. Legfőképp azért, mert a szülőföldünkről hiányosak az ismereteink, nem ismerjük a legendáinkat, mondáinkat stb.
Bezzeg Amerikában képesek turistaparadicsommá változtatni egy sivatagos városkát egy konkrétan „légből kapott” lehetőséggel, aminek a hitelessége nagyon kérdőjeles. Mert igaz ugyan, hogy másfél évszázaddal a nagy szenzáció után az FBI állítólag nyilvánosságra hozott valami dokumentumokat a roswelli ufójelenségekről, de szemtanúk már nem élnek, vagy nagyon öregek. Így hát veszít a hitelességéből, mint bármi egyéb, ami bizonyos szűrőn, egyfajta interpretációban érkezik hozzánk. A roswelliek azonban ezzel mit sem törődnek, büszkén mutogatják a sivatag közepén a nagy semmit, ahová állítólag leszállt az ufó, ufólufit és ufószuvenírt árulnak, ufófesztivált rendeznek, de még az éttermet is ufó alakúra készítették. Közben óriási összegeket zsebelnek be az ufózarándokoktól. Ezzel szemben mi, akiknek nem kell legendákat kitalálnunk, és az is van, amit mutogatni, tátjuk a szánkat és csodálkozunk, mitől halad más. De mégis mire várunk? Hogy nálunk is leszálljon az ufó?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!