2011. október 03., 09:222011. október 03., 09:22
Még akkor is, ha utóbbiak elsősorban nem csinos női mivolta miatt versengenek a kegyeiért, hanem az általa vezetett tárcától igényelhető pénzforrásokért, amelyeket aztán a települések, a régió idegenforgalmának, infrastruktúrájának fejlesztésére fordíthatnak. Nem is csoda, hogy Kovászna és Hargita megye elöljárói a tenyerükön hordozzák Udreát, aki ráadásul rendkívül nyitott a székelyföldi problémák iránt, és látogatásai révén nemcsak a táj szépségében szokott gyönyörködni, hanem lehetőséget is ad a polgármestereknek, tanácsosoknak, hogy elmagyarázzák: mi történik a régióban, a Székelyföld hogyan képzeli el autonómiáját az országon belül. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Udrea vérbeli politikus, aki egyetlen alkalmat sem szívesen szalaszt el saját, illetve pártja, a kormányzó demokrata-liberális alakulat arculatának fényezésére, és ha a PDL esetében nem is lehet cél a székely szavazatok elhódítása, az oda irányított fejlesztési beruházások nemzetközi téren hozhatnak jó pontokat a román kormánypárt konyhájára.
Ezáltal a PDL ugyanis azt hirdetheti kifelé, hogy lám, szakított az előző román kormányok gyakorlatával, támogatja a magyarlakta régiók gyarapodását is, vagyis hamisak azok a megállapítások, miszerint Bukarest etnikai alapon különbözteti meg az ország régióit. Udrea érdekes módon a PDL koalíciós partnerét, az RMDSZ-t is felelőssé teszi a Székelyföld elmaradottságáért, és többek között a magyar politikusok számlájára írja, hogy szándékosan gátolták a térség fejlődését, hogy szavazatszerzési célból könnyebben manipulálhassák az embereket. Persze ezt a szándékosságot roppant nehéz bizonyítani, azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az RMDSZ 1996 óta szinte folyamatosan tagja volt a bukaresti hatalomnak, ahonnan kellő rálátása, befolyása volt a magyarlakta régiókba érkező támogatásokra. Lám, Udreának nemcsak a Székelyföld nevét, hanem az RMDSZ felelősségét is volt bátorsága kimondani.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.