2009. július 20., 11:402009. július 20., 11:40
A kétoldalú viszonyt meghatározó kérdésekre és az azok megoldására hivatott főszereplőkre viszont annál inkább. Azzal, hogy bemerészkedett az „oroszlánbarlangba”, és Orbán Viktor és Tőkés László oldalán felszólalt a Tusványoson, Traian Băsescu fegyvertényt hajtott végre, hiszen a magyaroknak és a románoknak egyaránt azt üzente: ha kizárólag a román alkotmány keretein belül is, de vele nyílt párbeszédet lehet folytatni a kisebbségi problematikában.
A román elnök szinte borítékolható újrázása tekintetében ne tévesszen meg bennünket, hogy mandátuma során Băsescut éppen a magyar szabadegyetemen fütyülték ki nyilvánosan először, őszig biztosan kitalál valamit, hogy visszaédesgesse magához az elpártolt magyar választókat – akiknek persze ott cseng majd a fülében Orbánnak az elnökválasztás második fordulójáról kifejtett opciója is.
Băsescu számára fontos volt, hogy Magyarország leendő miniszterelnökével találkozzon, és a diáktábor keretében megejtett háttértárgyaláson bizonyára részletesebben is átbeszélték a Fidesz elnöke által említett, a román–magyar kapcsolatrendszer előmozdítását célzó együttműködési csomag tartalmát, amellyel a közönség és Tőkés egytől egyig szembesítette is a román elnököt. A fő kérdés most az, hogy a következő években mit sikerül gyakorlatba ültetni a romániai magyarság igénylistájából, mi mindent tud majd kicsikarni a magyarországi jobb a bukaresti partnerből.
Azt ugyanis az elmúlt években megtapasztaltuk: mindhiába tartozik ugyanabba az ideológiai családba a Fidesz és a román Demokrata-Liberális Párt, Brüsszelben nemhogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar feliratainak ügyében, de még Tőkés néppárti tagsága kapcsán sem sikerült közös nevezőre jutniuk. Ehhez képest az önálló romániai magyar egyetem vagy a Székelyföld területi autonómiájának ügye persze sokkal sarkalatosabb, és egyhamar biztosan nem lesz konszenzus a felek között. A közös tusványosi fellépés azonban azzal biztat, hogy Orbán Viktor befolyása révén a jövőben Băsescu legalább nem veszi le a válláról ezt a csomagot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok