2011. május 13., 10:052011. május 13., 10:05
Mindebből ugyanakkor korai volna még arra következtetni, hogy az éppen hogy egyesülőben lévő Európa máris elindult volna a széthullás útján. Egyrészt belpolitikai megfontolások állnak a döntések hátterében – mind Franciaország, mind Olaszország vezetője népszerűségi deficittel küzd, Dániában pedig a kormány egy, a kabinetet kívülről támogató populista párttól függ, amelynek a határellenőrzés visszaállítása volt az egyik követelése. A szervezett bűnözés és az illegális bevándorlók témája mára központi kérdéssé vált, amelynek napirenden tartása és a radikális megoldására tett ígéretek a politikai tőkekovácsolás leghálásabb módszerei.
Ez azonban csupán az egyik ok. Az, hogy néhány politikus saját népszerűségének növelésére próbálja kihasználni a konfliktust, még nem jelenti azt, hogy kizárólag ők gerjesztik. A nyugati uniós tagországok polgárai egyre több kellemetlen hatásával szembesülnek annak, hogy zavartalanul el lehet jutni Palermóból Koppenhágába vagy Athénból Hamburgba. Egyre több a harmadik világból – vagy a fejletlenebb keleti tagországokból – érkező bevándorló, akik a nyomorúságos életkörülmények elől menekülnek. A jövevények gyakran az európaitól eltérő kultúrát, szokásokat hoznak magukkal, legyen szó a nőket brutálisan elnyomó, radikális muzulmánokról vagy a városok körül nomád táborokban élő cigányokról, akik gyakran koldulásból vagy bűnözésből élnek.
Mostanra egyre nyilvánvalóbb, hogy a hangzatos jelszavak ellenére integrálásuk az őshonos társadalmakba nem sikerült – márpedig amíg ez valamilyen formában meg nem oldódik, addig öngyilkosság további bevándorlók előtt szélesre tárni a kapukat.
A román és bolgár schengeni csatlakozás késleltetése az igazságügyi, korrupciós és határőrizeti problémák megoldásáig, illetve a határőrizet ideiglenes visszaállítása indokolt esetben így nem más, mint az európai országok önvédelmi gesztusa. Ami viszont csak tüneti kezelésnek jó – a kapuk bezárásától még sem az azokon kívül, sem a küszöbön belül lévő problémák nem oldódnak meg.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!