VEZÉRCIKK – Egyre mélyülő válsághelyzet jellemzi a hazai egészségügyet, amelyet a jelek szerint velejéig áthat a korrupció, pénztelenség, kilátástalanság, és amelyre elhamarkodott intézkedések, súlyos mulasztások, fejvesztett kapkodás nyomja rá a bélyegét.
2016. május 09., 20:042016. május 09., 20:04
Az csak a jéghegy csúcsa, hogy a fertőtlenítőszer-botrány miatt hétfőn lemondott az egészségügyi miniszter – bukása valószínűleg még tüneti kezelésnek sem minősíthető, hiszen a lakosság egészségét, a betegek gyógyítását szavatolni hivatott rendszer évtizedek óta sok sebből vérzik.
Mellbevágónak tűnnek az egyre gyakrabban felszínre kerülő, a közvéleményt felháborító, utcai demonstrációkat is kiváltó „tünetek”, amelyek nyomán újra meg újra fény derül arra: az egészségügy akadozó gépezetének valódi működése kulisszák mögött zajlik, és csak időnként válhat láthatóvá, mennyire súlyosak a „betegségei”. Csak a közelmúltban több olyan, a rendszer megfelelő működését alapjaiban megkérdőjelező problémára derült fény, amelynek tudatában ugyancsak meginoghat az egészségügybe vetett bizalom.
A nemrég kirobbant korrupciós fertőtlenítőszer-botrányról és az azt övező kapkodó intézkedéssorozatról joggal feltételezhető, hogy krízishelyzetet eredményez. Több százan utcai demonstrációkon is hangot adtak felháborodásuknak, nehezményezve, hogy az illetékesek el akarják kendőzni a rengeteg ember életére veszélyt jelentő körülményeket, valamint hogy a rendszer egészét áthatja a korrupció.
Ugyanakkor a héten tüntetéseket tart az egészségügy félmillió dolgozóját képviselő Sanitas szakszervezet, sürgősségi kormányrendeletet követelve a bérezési egyenlőtlenségek megszüntetésére. Tüneti kezelésnek tekinthető, hogy fejek hullanak, tüzetes vizsgálatokat sürget az államfő, változást ígér a minisztérium élére álló miniszterelnök. Közben a kórkép azt mutatja, elégedetlenek az egészségügyben dolgozók, hiányos, idejétmúlt az infrastruktúra, virágzik a korrupció, átláthatatlan mozgások zajlanak a kulisszák mögött, és ki tudja, hány tragédia írható a rendszer működésképtelensége és az orvosi mulasztások számlájára.
Például egyre bizonyosabb, hogy a mentőautó jobb felszereltsége és a megfelelő orvosi hozzáállás megmenthette volna a Bukaresti Dinamo kameruni labdarúgója, a hétvégén a pályán összeeső Patrick Ekeng életét. Vajon hány névtelen áldozata lehet a rendszernek és hány, az egészségügy okozta tragédiát hallgatnak el a hírek? Mennyi kárt okozó rendellenességet, hiányosságot söpörnek szőnyeg alá?
Az államfő átláthatóságot emleget, a miniszterelnök szerint pedig nem lehet reformokat végrehajtani, ha egyre-másra válságok és botrányok törnek ki. Ha viszont nem kerülnek a figyelem középpontjába a rendszer romlottságát tükröző válságok és botrányok, talán még kevesebb az esélye a valódi reformnak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!