VEZÉRCIKK – A hazai oktatási rendszer újabb, de korántsem meglepő tükörképét villantják fel a próbaérettségi minap nyilvánosságra hozott eredményei.
2016. március 23., 21:052016. március 23., 21:05
A siralmasnak tekinthető összkép azt mutatja, négy tizenkettedikes diákból mindössze egy szerezne átmenő átlagot a tucatnyi, iskolapadban töltött évet lezáró, sok tekintetben fontosnak tartott megmérettetésen, a tizenegyedikesek közül pedig még ennél is kevesebben vennék sikeresen az akadályt.
Hogy messze van még az igazi nyári vizsga? Hogy csupán a diákok kevesebb mint fele jelent meg az érettségire való felkészülést elősegíteni hivatott megmérettetésen? Hogy nehezeknek bizonyulhattak a tételek? Mindez árnyalhatja az összképet, de nem mentesíti az immár megannyi generációnyi, sikertelenül érettségizőt kitermelő romániai oktatási rendszert.
A mostani eredmények a tanügyminisztériumi statisztikát nézve sem tekinthetők túl mellbevágónak, hiszen immár tendencia, hogy az utóbbi tíz évben folyamatosan csökken a sikeresen érettségizők száma. És a próbavizsgajegyek akkor sem meglepőek, ha azt nézzük, hogy a hazai oktatás – amelyben bár évek-évtizedek óta gyakoriak a formális változtatások – még mindig főként hatalmas információmennyiség lenyelésére és visszaböfögésére kényszeríti a diákokat.
Számos eredője lehet egyre növekvő érdektelenségüknek, a tanulás, ismeretszerzés iránti közönyüknek, annak, hogy egyre kevésbé ösztönzik őket a továbbtanulás perspektívái. Okolhatók a kíváncsiságot kiölő, túlnyomórészt a lexikális tudásra hangsúlyt fektető tantervek, a pedagógusok motiválatlansága, a fiatal generáció egyre nagyobb teret hódító képernyőfüggősége, és ezzel együtt az írott szöveg iránti közönye és így tovább.
Egy azonban bizonyos: amíg nem változik meg alapjaiban a tanügyi rendszer és az annak fogyatékosságait visszatükröző vizsgakövetelmények, addig aligha várható változás az eredményeket illetően. Vajon remélhetjük, hogy mire például a most előkészítőbe járó gyerekek érettségi elé állnak, megváltozik annyira az összkép, hogy az alma mater szárnyai alól a nagybetűs életbe kilépők valóban úgy érzik, igazi tudással – és nem mellékesen – tudásszomjjal tarisznyálta fel őket a tizenkét iskolai év?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!