2011. október 03., 09:202011. október 03., 09:20
Egy kicsit sütkérezik a dicsőségben, aztán jól előadott álszerénységgel rátér a matekre. „Adja-veszi” a vizsgát, még véletlenül sem használná a vizsgázni igét. Vagyis kiderül, hogy matekből épphogy átcsúszott, és közli is sürgősen a tanulságot: ha most kezdené a középiskolát, holtbiztosan humán szakra menne, hogy ne kelljen a végén matekből „adnia”. És meg is nevez egy középiskolát, ahol nemcsak humán szakokban bővelkednek, de ahogy egy barátjától hallotta, ott sok lány van, és kevés fiú. Az illető barát is állítólag egy olyan osztályba járt, ahol két fiúra jutott huszonhét lány. Hát ez az, csámcsogott kópésan a fiú, ezt nevezem életnek.
Az egyik leányka, aki az én esztétikai ítéletem szerint még a szépségversenyek utcájába sem mehetne be, rágógumin csámcsogva veti oda a fiúnak: hát igen, ott vannak lányok bőven, de mind csúnyák. Ezen a ponton álltam a legközelebb ahhoz, hogy közbeszóljak, de sikerült visszafognom magam. Egyébként is éppen két csomagomat cseréltem egyik kézből a másikba, mert a buszülésen elheverő fiatalokat egyáltalán nem zavarta a beszélgetésben, hogy mellettem még néhány korombeli szorongott állva, ugyancsak a hétvégi bevásárlásból jövet. Jó, hogy hallgattam, mert azt hitték volna, hogy ülőhelyért kuncsorgok. Az utazás alatt még egyszer alkalmam adódott volna beleszólni magasröptű eszmecseréjükbe, de úgy látszik, már én sem vagyok a régi, nem háborodom fel olyan gyorsan, mint a régi szép időkben.
A középiskolabeli „kínálat” után rátérve a továbbtanulási ajánlatokra ismét a fiatalember volt a vezérszónok, kijelentve: ő csakis Debrecenben gondolkodik. Ezúttal sem a matek elkerülése, sem a lányok száma nem került terítékre, de lehetett valami „rejtett” indoka, amit a leányzók tudhattak, mert nagyon helyeseltek neki. Én pedig, feledve a csomagjaim súlyát, jóízűt kuncogtam befelé, elképzelve, hogy fognak értetlenkedni ott ezen a „tudásszomjtól” égő ifjún, amikor az egyetemválasztásra vonatkozó – esetleges – kérdésre, kifújva a rágóbuborékot, hanyagul odaveti majd: mert itt nem kell adni románból. Adni mit, és kinek, és miért? Nem baj, talán jó lecke lesz. Az eddigi „adás-vétel” során úgyis csak egy trendi szemellenzőt sikerült beszereznie. Hátha egyszer majd, Debrecenben vagy bárhol, némi kis tudásra és viselkedéskultúrára is sikerül szert tennie.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok