2011. április 22., 10:142011. április 22., 10:14
A Pece-parti Párizsban 1955, a román társulat létrehozása óta csupán tagozatként működik a magyar társulat és a román trupp az állami színház keretében, de ha a bihari prefektuson múlik, ez az áldatlan állapot az idők végezetéig fennmarad. Hiszen ahogy először közigazgatási bíróságon támadta meg a Szigligeti Színház létrehozásáról szóló megyei közgyűlési határozatot, most ugyanígy tett az ezt követően Magyar Színház néven létrehozott intézmény esetében is.
A szikár morál rajongói esetleg értékelhetik, hogy a prefektus legalább következetes, az ügy azonban ennél egy kicsivel többről szól. Az önálló magyar színház létrehozásának ötletétől ugyanis a városban élő románok egy része hirtelen a multi- és egyben a szinglikulturalizmus bajnokává lépett elő. Elkezdték fennhangon jajveszékelve siratni a nagyváradi színházat, amelyet most politikai okok miatt gaz és galád egyének meg kívánnak gyilkolni. Hiába magyarázták a gyertyás-gyászolós tüntetést szervező kultúraféltőknek, hogy nem kell félniük, sőt ha annyira szeretik a színházat, a továbbiakban egy helyett rögtön kettő is lesz belőle a városban (mert a magyarral párhuzamosan természetesen az önálló román teátrum is létrejönne). A siránkozás folytatódott, mert hirtelen az etnikai szegregáció miatt is elkezdtek vadul aggódni.
Hogy miért nem tartják jó ötletnek, ha egy állami színháznak nevezett konglomerátum helyett egy saját pénzügyekkel és irányítással rendelkező önálló magyar és egy önálló román színház jön létre, arra természetesen azóta sincs érv, a baj az, hogy a magyarok magyar színházat akarnak, ami mégis milyen dolog már abban a városban, amely évszázadokon át volt a magyar kultúra egyik fellegvára. A magyar színház létrehozásán ügyködő illetékeseknek most talán új trükkökkel kellene próbálkozniuk. Hogy ne akadjanak fenn a kormányhivatal vezetőjének magyarügyekben igencsak magas ingerküszöbén, kerülni kellene az olyan megnevezéseket, amelyekben magyar személyiségek neve, illetve egyáltalán a „magyar” szó szerepel, sőt elővigyázatosságból az sem árt, ha például még a repertoárba sem vesznek fel magyar darabokat. Esetleg el kellene gondolkodni azon, hogy magyar nyelvű előadásokat se játsszanak, sőt magyar színészeket se alkalmazzanak. Igaz, ez esetben eltűnne a városból a magyar színház. Viszont a kőszívű prefektus ettől bizonyára megenyhülne. Hiszen a jelek szerint pontosan ezt szeretné elérni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!