2009. szeptember 10., 10:402009. szeptember 10., 10:40
Ráadásul a gyufát könnyen meggyújtja egy gyerek, az öngyújtó biztonsági szerkezete pedig csak addig fogas kérdés, míg egy gyerek tüzetesebben meg nem vizsgálta. Utána – legalábbis a gyerekek biztonsága szempontjából – annyi mintha nem is lenne. Legfeljebb a felnőttek bosszankodnak: „megint a gyereket kell megkérni, mutassa meg, hogyan is gyújt az öngyújtó”. Na, de nem az öngyújtó témán akarok „lovagolni”, hanem a vasúti közlekedés körüli furcsa törvényeken.
Mert ott is van „vicces” rendelkezés bármennyi. Például utóbb, amikor Bukarestbe utaztam vonattal, az egyik állomásnál, ahol hosszasabban időzött a vonat, a leszállóban, nyitott ajtó mellett gondoltam, elszívok egy cigarettát. Pillanatokon belül ott termett a kalauz és annak rendje-módja szerint megrégulázott, mondván, nyitott ajtó mellett sem cigarettázhatok, merthogy a törvény, az törvény, és ne szennyezzem az utazótér levegőjét még a beszűrődő cigarettafüsttel sem. Mondjuk, lett volna replikám erre, ami a vonatban található sokkal fertőzőbb szennyezésekre vonatkozik, de tudtam a törvényről, és inkább hallgattam, semmint feldühítsem a „törvény emberét”, s még a végén büntetést fizessek.
A minap azonban, amikor szintén vonaton utaztam, nagyon feldühödtem ezeken a furcsa törvényeken. Már hogyis ne, amikor a velem szemben ülő, egyébként jólöltözött fiatalember csak úgy unzsenír köpködte szanaszét a napraforgómagokat. Idegesített a dolog, de nem szóltam, majd jön a kalauz, és majd ő, elvégre ő a törvény embere, az ő tiszte szólni. Jött is, de nem szólt.
Elöntött a pulykaméreg és azon morfondíroztam: miért törvénybe ütköző cselekedet, ha cigarettázom a leszállóban, és miért nem büntetendő, ha valaki unzsenír szanaszét köpködi a napraforgómagokat. Aztán rájöttem a titok nyitjára: a fiatalember elegáns mozdulattal jegy helyett pénzt csúsztatott a kalauz tenyerébe. Ehhez képest nekem hivatalos jegyem volt mindkét esetben. „Hiába na, nagy úr a pénz!” – állapítottam meg magamban, mint ahogy azt is, hogy nálunk a jegyvásárlás és a törvény betartása kizárólag csak a balekokra vonatkozik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok