VEZÉRCIKK – Igencsak kérdéses, mennyire váltja majd be a reményeket az Európai Unió és Törökország között a hétvégén megszületett, az Európába igyekvő migránsok számának csökkentését célzó megállapodás.
2016. március 21., 19:552016. március 21., 19:55
Első ránézésre úgy tűnhet, mindkét fél nyerhet vele, hiszen – amennyiben sikerül betartani – az Ankarának több részletben fizetendő, mintegy hatmilliárd eurós „harács” fejében visszaküldhetők az illegálisan érkezett bevándorlók. Igaz, cserében minden egyes visszazsuppolt személyért egy, Törökországban nyilvántartásba vett menedékkérőt kell befogadni, de ezzel egyrészt valóban ellenőrzötté és lassúbbá tehető a folyamat, másrészt adott az elvi lehetőség arra, hogy kiszűrjék, kik azok, akik valóban menekültek.
Csakhogy fölmerül a kérdés: ha eddig nem sikerült az uniós tagállamoknak megegyezniük arról, hogyan osszák szét a bevándorlókat, ez után mi a garancia arra, hogy ez megtörténik? A tagállamok zöme csakis azzal a feltétellel ment bele a megegyezésbe, hogy a befogadás önkéntesen történjék – többek között Magyarország és Románia is. Igaz, Bukarest ismét ügyesen játszik: mindezt azzal kompenzálja, hogy – saját képességeihez mérten – jelentős erőkkel készül részt venni a migránshullám visszaszorítását célzó, görögországi, uniós akcióban. Ebben az esetben nem ártana, ha Budapest is követné a román példát, hogy ne érhesse szó a ház elejét.
Szintén probléma, hogy a török vízummentesség és az európai uniós tagság perspektívája nyomán az EU cseberből vödörbe kerülhet, hiszen fennáll a veszélye, hogy azt követően maguk a törökök indulnának útnak az európai országokba szerencsét próbálni. Vagy, ami szintén nem életszerűtlen forgatókönyv, a nem török állampolgárságú migránsok hamis török útlevelek ezreivel próbálnak majd akadálytalanul bejutni. Vagyis továbbra is esélyes, hogy ellenőrizetlenül vagy alig ellenőrizhetően árasztják el a kontinenst muszlim kultúrájú tömegek.
De nem érdemes ennyire előrerohanni. Előbb lássuk, mennyire tudja, és mennyire akarja Ankara visszafogni a migránsáradatot. És milyen mértékben próbálja felhasználni a bevándorlás megfékezésében rá háruló kulcsszerepet újabb kedvezmények kizsarolására.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!