2011. november 25., 10:152011. november 25., 10:15
A szélsőjobboldali nacionalista akciócsoport honlapján közölt felhívás szerint azok csatlakozását várják, „akik megelégelték a magyar szeparatisták alkotmányellenes megnyilvánulásait, és akik számára fontos a Hargita, Kovászna és Maros megyei, saját földjükön idegenné vált románok sorsa”.
Az Új Jobboldal tavaly Marosvásárhelyen, két éve pedig Sepsiszentgyörgyön erősítette meg: az erdélyi magyarok számára örök traumaként felsejlő napot itt, a szülőföldön lehetetlen kellő ellenszenv, undor vagy gyűlölet nélkül megélni. Mindkét helyen megpróbálták betiltani az Új Jobboldal felvonulását, de hiába – idén is várhatóan az egyéb december elsejei rendezvényeken élősködve üvöltik majd a székelyeknek, hogy a föld, amin élnek, nem az övék. Ezzel együtt a mindenkori román politikai vezetés kitartottjainak provokációira eddig nem érkezett meg az általuk várt válasz, ugyanis az okosabb hallgat elvét követve a magyar közösség nem vette fel a kesztyűt.
A romániai közvélemény is ehhez van szokva, a Iancu-bábut akasztók bohóckodásai sem adtak stabil széket a habzó szájjal valós magyar veszélyről hadováló agitálók alá.
Azt viszont senki nem garantálhatja, hogy végtelen a székely tűrőképessége. Erről tanúskodik Antal Árpád tegnapi kijelentése is, miszerint lassan betelik a pohár, és ha két éve Szentgyörgyön 10 ezer ember állta volna el a provokálók útját, most nem vonulnának fel Csíkszeredában. Érdekes fordulat: a nyilatkozat az első olyan állásfoglalásnak tűnik ebben a kényes ügyben a minden téren visszafogott RMDSZ egyik hangadója részéről, amely nemcsak az erdélyi magyarság eszére, hanem az erejére is hivatkozik. Nem valószínű, hogy ezzel az Új Jobboldalt meg lehet ijeszteni, sőt, de könnyen megtörténhet, hogy a tömegben rejlő erő puszta jelenléte végre elgondolkodtatná a szálak mozgatóit, mivel is játszadoznak.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.