2009. szeptember 16., 11:252009. szeptember 16., 11:25
Ha megmondom, hát megmondom, ha odamondok, akkor vállalom a felelősséget és a következményeket. Ebből eredően kifejezetten nem szeretem a „fű alatti” ügyködéseket, a titkos tanácskozásokat és tárgyalásokat, illetve az ezeket követő sajtótájékoztatókat. (Kivételt képeznek ez alól azok a szakmai konferenciák, amik nem a széles tömegeknek szólnak, hanem csupán néhány szakmabelit érintenek.) Szóval, utálom az olyan helyzeteket, amikor kizárják a sajtót a széles tömegeket érintő tárgyalásokról és úgy hoznak döntést emberek sorsáról, hogy ennek részleteiről nem számolhat be a sajtó.
Emiatt lepett meg fölöttébb a tény, hogy kedvenc kisvárosomban olyan „lakossági fórumot” hívnak össze – éppen a mai napra –, amelyről a sajtót eleve kizárják. A téma a távhőrendszer felújítási munkálatai körül felmerülő kérdések megvitatása, illetve a városban keringő pletykák, téves információk tisztázása. Az ügy mellesleg közel 3000 családot érint, de a sajtó majd csak a találkozót követő tájékoztatón szerezhet meg „minden” információt a teremben elhangzottakról.
Mondjuk engem érdekelne az is, hogy a lakókat képviselő lépcsőházfelelősök milyen kérdésekkel hozakodnak elő, illetve szeretném látni azt is, hogy egyik-másik illetékes milyen ábrázatot vág egy-egy fogasabb kérdés hallatán. Sőt biztos találnék olyan ismerős lépcsőházfelelőst is, akinek szívesen sugalmaznék néhány olyan kérdést, amit az esemény megfigyelőjeként a „pályaszélről”, nyílt vitában nem tehetnék fel.
Illetve, dehogyis nem, hiszen tömbházlakóként az érintettség okán miért is ne kérdezhetnék lakóként?! És utólag – egy körrel odébb – miért is ne írhatnám meg mindezt újságíróként?! A fennebb vázolt felvetésemtől azonban a szervező mereven elzárkózott. Illetve felajánlotta, hogy részt vehetek érintett lakóként a fórumon, kérdéseket is tehetek fel, de ami bent elhangzott, arról nem írhatok.
Csak és kizárólag azt írhatom meg, ami az eseményt követő sajtótájékoztatón elhangzik. Hát, mondjuk ennyire skizofrén nem vagyok, hogy lakó Alízként felteszek egy kérdést, aztán az arra adott választ újságíró Alízként nem írom meg. Emiatt vélem több ismerősömmel együtt: „valami nagyon nem tiszta ebben az ügyben…”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok