VEZÉRCIKK – Akár egy kézlegyintéssel el is intézhetnénk a bukaresti politika aktuális szélhámosa, Sebastian Ghiţă volt parlamenti képviselő által a házi tévéjében szappanoperaszerűen tálalt vádakat.
2017. január 15., 19:522017. január 15., 19:52
Számos, szenzációsnak beállított állításainak valóságtartalma erősen megkérdőjelezhető (sőt a hatóságok meg is cáfolták), ugyanakkor erősen úgy fest, a nemzetközi körözés alatt álló, Romániában megannyi korrupciós és gazdasági bűncselekménnyel gyanúsított üzletember-politikus egyszerre próbálja tisztára mosni magát és másokat bemártani.
Csakhogy a Ghiţă-ügy sokkal összetettebb ennél. Minden jel arra utal, hogy a 2012-ben szociáldemokrata színekben, a Victor Ponta volt PSD-elnök, exkormányfőhöz fűződő barátságának köszönhetően képviselői mandátumhoz jutott politikust hosszú éveken keresztül a tenyerén hordozta a „rendszer”. Cégei megtollasodtak a zsíros, több száz millió eurós állami megrendelésektől, a gazdasági-pénzügyi hatalomszerzés mellett ugyanakkor jelentős politikai befolyásra is szert tett, tagja lett a titkosszolgálatok tevékenységét felügyelő parlamenti bizottságnak, és nemcsak szűkebb pátriájában, Prahova megyében tartotta kézben a bűnüldöző szervek és a hírszerzés tevékenységét, hanem Bukarestben is. Egészen mostanáig.
A kijelentései nyomán indult vizsgálatnak azonban nem szabad csupán annak kiderítésére szorítkoznia, hogy a politikus valóban az ujja köré csavarta-e a hírszerzés második emberét, Coldeát. Jó lenne egyszer s mindenkorra tisztázni, valósak-e a SRI és a DNA „binomjának” a törvényes kereteken túlmenő együttműködésére vonatkozó állítások, születtek-e bűnvádi dossziék minden jogalapot nélkülöző indokok, politikusok, állami tisztségviselők félreállítása érdekében. Ha igen, akkor nemcsak Ghiţă és Coldea fejének kell – jelképesen persze – a porba hullania, hanem a fő megrendelő(k)ének is. De már csak azért is a végére kell járni a botránynak, mivel a nemzetbiztonságot szavatoló intézmények – titkosszolgálat, ügyészség stb. – hitele forog kockán.
Arról nem beszélve, hogy Ghiţă „leleplezései” nyomán megkérdőjeleződött a bűnüldözés, a korrupcióellenes hadjárat törvényessége is. Lám, megannyi elítélt, megvádolt politikus máris bizonyítottként láttatja ártatlanságát, és ez a hangulat muníciót adhat az új kormány számára is arra, hogy rátelepedjen az igazságszolgáltatásra.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!