VEZÉRCIKK – Hidegháborút idéző események zajlanak immár a sportban is: az egyre terebélyesedő orosz doppingbotrány az 1970–80-as évek kommunista tömbjében kidolgozott csalási módszerekre emlékeztet.
2016. július 20., 20:132016. július 20., 20:13
Oroszország jelenleg azt kockáztatja, hogy – a korábban megbüntetett atlétáihoz hasonlóan – a nagy sportnemzet összes versenyzőjét kitiltják az idei riói nyári olimpiáról, miután a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség megállapította, államilag irányított tiltottszer-használat segítségével halmozták az érmeket az orosz sportolók a 2014-es szocsi téli olimpián. A vád rendkívül súlyos, hiszen a vizsgálatban évek alatt, tudatosan felépített csalássorozatot emlegetnek, melyben a sportolókon és szakembereken kívül a moszkvai kormány és a titkosszolgálat is érintett.
Vlagyimir Putyin államfő tagadta a magas szintről irányított doppingolásról szóló vádakat, és bár ő is vizsgálatot rendelt el, felhívta a figyelmet, hogy a WADA-jelentés nagyrészt egy „hiteltelen ember\" vallomásán alapszik. A leleplezés ugyanis annak a Grigorij Rodcsenkovnak köszönhető, aki a moszkvai doppinglabort vezette, és aki – miután nyilvánvalóvá vált, hogy az orosz hatóságok bűnbakká tennék – tavaly novemberben az Egyesült Államokba menekült, ott pedig kitálalt.
Az „áruló\" kapóra jött a Nyugatnak, amelynek viszonya egyre inkább elmérgesedik Oroszországgal utóbbi kelet-ukrajnai beavatkozása és a Krím annektálása miatt, a sportban alkalmazott, szervezett csalássorozat pedig nagyot ront Moszkva nemzetközi megítélésén. Putyinék persze azzal védekeznek, hogy összemossák a politikát a sporttal, és lejáratási kampány folyik ellenük, ám még akkor is óriási a baj, ha csak a tizede igaz annak, amit Rodcsenkov állít, illetve ami a WADA-jelentésben szerepel.
Egy biztos: már-már megszámlálhatatlan egyéni pozitív teszt bizonyítja, hogy Oroszországban nemzeti sporttá vált a doppingolás, és az is köztudott, hogy az európai versenyzőket január óta „megtizedelő\" meldonium is a volt szovjet világból szivárgott át. Vitathatatlan, hogyha valaki bizonyítottan csalt, akkor meg kell büntetni, így nem kérdés: ugyanezt az elvet kell alkalmazni akkor is, ha egy teljes sportszakágról (lásd az orosz atléták, no meg a román kajak-kenu válogatott korábbi eltiltását) vagy egy államról van szó. Való igaz, hogy – az olimpiai mozgalom egyik eszméjét idézve – nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos, de nem bármi áron.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!