A mostani, illetve közel negyedszázad óta mindenik kormány abban jeleskedik leginkább, hogy teli torokból ígérgetnek mindent, aztán a sok szép szóból csak a hatalmas nagy semmi lesz.
2014. március 16., 20:582014. március 16., 20:58
Idült betegség ez a folytonos átmutogatás, mintha már meg is szokták volna, és nem hinnék az emberek a sok lufimondatot. Feléledőben látom viszont a vígan elgyászolt múlt akkoriban általános tulajdonsággá vált szokását, a valóság elhazudását, olyan számok és „eredmények” közlését, melyek még köszönő viszonyban sem voltak az igaziakkal.
Ifjonckoromban például egy betakarítási riportra kellett mennem valamelyik fővárosközeli községbe, hogy saját szememmel győződjem meg a lejelentett különösen jó hektárhozamok titkairól, és másoknak is a tudomására hozzam ezeket. Ahogy megérkeztem, az első, amit láttam, hogy az enyhe nyárvégi szél vígan lengeti a dúskalászú gabonát. Aratásnak semmi nyoma.
Értetlenkedésemre elmondta a szövetkezet elnöke, hogy jelenteni ugyan lejelentették a hozamot, de gépek (vagy üzemanyag?) hiányában még nem tudtak hozzálátni sem. Nagyon kért, hogy erről hallgassak, mert az egész településnek baja lehet belőle, egyébként is általánosan bevett szokás ez. Meg-sajnáltam, és igyekeztem úgy írni a hektárhozamokról, hogy lehetőleg ne derüljön ki a sorokból: az egész csak vágyálom.
Az uniós csatlakozás előtt aztán úgy tűnt, hogy ez a „szokás” végképp a múlt szakadékába hull, mígnem mostanában újra felszínre kecmergett. Történt pedig, hogy hivatalosan közölni kezdték a jónéppel, miszerint mi lennénk Európa gazdasági kistigrise. Atyaég, jól hallok?! Ez a csődtömeg?! Ez az egyik napról a másikig alig vánszorgó nagy rakás szerencsétlenség?! Igen, sajnos igen. Még számokat is mondtak, igaz, nem időztek el túlságosan egy-egy mutatónál, nehogy valakinek még eszébe jusson utánaszámolni.
A tigris becenévhez viszont mániákusan vissza-viszszatértek, mint azok, akik a világ urának képzelik magukat. Nem vagyok az emberi idegrendszer avatott búvárlója, két magyarázatot mégis találtam: vagy a múltbéli szokások kísértenek makacsul, vagy az állandó nagypolitikai cirkuszok miatt az ifjú kormányfő képzeli magát kistigrisnek, és ezt a kényszerképzetét vetíti ki az országra, azt viszont nincs honnan tudnom, robotpilótára kapcsolja-e a kormányzást, hogy ő a manézs kis- és nagy tigriseihez hasonlóan ugrálhasson feljebb, egyre feljebb. Vagy ezzel esetleg többre jutnánk?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!