Marosvásárhelyt olyan polgármester vezeti, aki szerint a kétnyelvű utcanévtáblák csak arra lennének jók, hogy összezavarják a turistákat.
2014. május 07., 20:262014. május 07., 20:26
A Strada Secuilor Martiri utcán sétálgató vendégek bizonyára nem tudják, hogy a jelenlegi feliratozási gyakorlat bő tíz éve alakult ki, amikor a most már csupán 60 ezer kisebbségi magyart képviselő érdekvédelmi szervezet még többségben volt a helyi önkormányzatban. A messze földről a városba sereglő turisták – akikről természetesen feltételezni sem lehet, hogy számottevően magyarok – bizonyára értetlenül állnak a táblácska sarkában virító utca elnevezés láttán, de szerencsére ettől még nem tévednek el.
A már sokat látott-hallott vásárhelyi magyarokat sem téveszti meg, amikor (most éppen) alpolgármesterük üzeni nekik: régi, jogos kérés a valóban kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése – „nem tudom, mikor, de remélem, hogy mielőbb”. Közben az európai parlamenti kampányban érdekelt párttársaiból ömlik a „mindent meg lehet oldani” duma.
Az RMDSZ jelöltlistájának vezetője már egyenesen az Európai Néppártot vinné győzelemre kis közösségünk voksaival. Az EP-képviselő keményen nekiment a szocialistáknak, mondván: Isten ments, hogy demagóg vezérük álljon az Európai Bizottság élére. Teszi mindezt egy olyan szövetség nevében, amely minden ideológiai és erkölcsi kifogásnak fittyet hányva a bukaresti porondon hajlandó a román szocialisták kiszolgálója lenni.
Akár az EP-ről, akár a román parlamentről legyen szó, képviselőink megpróbálnak nagypolitikát játszani, miközben itthon egyre több frusztráló problémát hagynak megoldatlanul. Marosvásárhely az az érdekvédelmi küzdőtér, ahol a leginkább lehetne bizonyítani, ehelyett a gyökértelen politizálást büntető bukaresti megaláztatásoknál is fájdalmasabb pofonok állandó színtere.
Az egyre gyakoribb civil kezdeményezések – mint amilyen például a kétnyelvű utcanévtáblákért indított mozgalom – legfőbb üzenete: csalódtunk bennetek. Minden tisztelet azoké, akiket ez nem ábrándít ki teljesen, s a beletörődés, a hátat fordítás helyett tenni akarnak valamit.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!