VEZÉRCIKK – Elképesztő, milyen könnyedén összeáll egyesek fejében egy hobbisport kellékeiből, petárdákból és a szülinapi torta csillagszórójából egy székelyföldi terrorcselekmény elkövetésére szánt bomba. Pedig ez legalább akkora marhaságnak hangzik, mint amikor valaki a Magyar Apostoli Királyság utolsó reményének tartja magát.
2015. december 02., 20:142015. december 02., 20:14
2015. december 03., 00:292015. december 03., 00:29
Előbbi, sokarcú agyszülemény a román államhatalom műve, utóbbi pedig a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom „iránymutatásában” kel életre. A két, bőszen táplált teremtmény léte egymás nélkül értelmetlen, fennmaradásukhoz szükségszerű a másik szörnyszülött erősödése is. Mindkettő nagy energiákkal tökéletesíti magában az ellenségképet, olyan alapvető érzelmeket kisajátítva, kihasználva, mint a hazafiság, a hit, hűség, bátorság.
Utóbbi három eszme a HVIM jelmondatában szerepel. A 2001-ben Szegeden megalakult radikális szervezet által hirdetett nemzetmentő munka, lovagi életideál, harcos kereszténység, királyságépítés itt, Erdélyben is megtalálta tettekre kész híveit, akiket filozófiai, már-már szakrálisnak vélt magasságokba emel a mozgalom tisztaságát, felsőbbrendűségét hirdető, pszichológiai manipulációktól hemzsegő gondolatmaszlag.
A sötét erők elleni szent küzdelem alapesetben a szektatagok dolga, azonban csak addig, amíg ki nem lépnek az utcára, a romániai valóságba. Ezt pedig sajnos már számtalanszor megtették, és a kezdeti mellveregető, kurjongató bohóckodást kinőve sikerült akkora tényezővé dagadniuk, hogy immár ellenség- vagy inkább tükörképük méltó játékszerévé váltak.
A vármegyés pattogók folyamatosan tálcán kínálják fel a lehetőséget a román államhatalomnak, hogy saját magyarellenes érdekei érvényesítésére fordítsa a HVIM-esek hergelő szélsőségességét. Eközben a hajmeresztő terrortörténet szimpátiatüntetést eredményezett a meghurcolt vádlott mellett – így építik egymás királyságát egy olyan szomorú valóságban, amelyben már nem is az a tét, hogy kinek van igaza: csak ellenség legyen. Bátran, hűségesen higgyünk abban, hogy nem ez a mi világunk.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!